Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

Rá kell itt mutatnunk arra, hogy a labdarúgó szövetség 14 főnyi elnökségében egy kivételével mindenki, a 140 aktívája közül pedig 80% párttag és 15 DISZ fiatal, akik közül az elnökségben egy van. Az úszószövetség 10 tagja közül 6 párttag, illetve tagjelölt, egy DISZ fiatal. A természetjáró szövetség 13 elnökségi tagja közül 6 párttag, 2 DISZ fiatal és 5 pártonkívüli. A tornaszövetség 13 elnökségi tagja közül csak 3 párttag. A számok azt mutatják, hogy a BTSB a párttagokat nem tudta megfelelően a kommunista nevelés érdekében mozgósítani. De azt is le kell szögezni, hogy az üzemi pártszervezetek, a kerületi pártbizottságok csak az utóbbi félévben mutatnak komolyabb érdeklődést a sportmunka iránt. Mind ez ideig nem számoltatták be a kerületi TSB elnököket, vagy az üzemi sportfelelősöket testnevelési munkájukról. így hiányos volt az ellenőrzés. Pártunk igen jó és célirányos határozatokat hozott a szocialista testnevelés megteremtése érdekében, de nem ellenőrizte annak végrehajtását. Ezért történhetett meg, hogy a nemzetközileg is elismert minőségi sportunk mögött nincs meg a megfelelő tömeg. Szeretünk dicsekedni azzal, hogy egy évben Budapesten 300 000 főt tudtunk a testnevelés területén mozgósítani, részükre a megfelelő gyakorlóteret, sportfelszerelést biztosítani. De ezeknek csak egy részét tudjuk a sportnak megtartani, az MHK testnevelési rendszer útján a rendszeres gyakorlatozásba bevonni. Azt már elértük, hogy a sportvezetők, edzők szavakkal hirdetik a rendszer helyességét, magatartásuk, cselekedeteik azonban nem támasztják alá az MHK rendszer népszerűsítését. Ezt még mindig kényszerített tehernek tartják, pedig a gyakorlat nemcsak a Szovjetunióban, de nálunk és különösen a sportban ugrásszerű fejlődést mutató demokratikus országokban igazolja a szocialista sport magasabbrendűségét. A tömegnevelést szolgálják a szpartakiádok is, ezeken 1952-ben 30 ooo-en, az idén pedig 40 ooo-en vettek részt. Nemcsak számokban, de minőségben is mutatkozik a fejlődés abban is, hogy az idén már csak az arra jogosultakat, tehát a sport-nyilvántartásban eddig nem szereplőket igyekeznek nevezni. De még így is előfordult, hogy a budapesti döntőn több eredményt meg kellett semmisítenünk, mert a szigorú ellenőrzés során az indulók között felfedeztünk már korábban beszervezett sportolókat. Ez is azt mutatta, hogy a j ó statisztikáért dolgozunk és nem az egészséges, a munkára, harcra lehető legjobban alkalmas embertípus megteremtéséért. Felvetődik itt a sportedzők helytelen magatartása. A sportolókra a legnagyobb hatása az edzőknek van, akik tudják, hogy munkájukat a rideg versenyeredmények alapján mérik le. Ezért képességüket, idejüket arra fordítják, tehernek tekintik a tömegnevelést, nem kedvelik és nem népszerűsítik az MHK testnevelési rendszert. Az egyesületek, edzők, sportvezetők jóformán ki vannak szolgáltatva a versenyzőknek, azoknak nevelésére nem tudnak kellő gondot fordítani, megfelelő erélyt alkalmazni. A sportszellem tehát, az amatőr elgondolás a felszabadulás óta nem javult. Míg azelőtt a vezetők a számukra anyagi előnyöket, hírnevet, erkölcsi elismerést szerző szerencsétlen, kiváló sportembereket vásárolták és úgy tartották mint a versenylovakat, a jó átnevelés hiánya most oda vezetett, hogy a sportoló „szívességet tesz" egyesületének, amelyben sportol. Emiatt csorba esik a takarékosság elvén is. Az egyesületek, sportkörök költségvetésében a labdarúgás — a többi sportág ro-