Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

ben sokat fejlődtek. A Minisztérium határozata megerősítette népzenészeink önbizalmát és fokozta bennük a munkakedvet. A népi zenekarok közül elsőnek most is Toki Horváth Gyula népművész zenekarát kell említeni, de komoly vetélytársa már Szendlay László zenekara is. Hiba az, hogy még mindig eléggé háttérbe szorul népi zenekarainknál az igazi népzene és művészi tudásukat most inkább opera és operettrészletek játszásával akarják megmutatni. A fennálló hibák kiküszöbölése érdekében az intézmény több intézkedést tesz a közeljövőben. Ezek közül legfontosabb a szakmai képzés intézményes biztosítása úgy, hogy a zeneiskolában a hangszeres képzés mellett stúdiókat szerveznek a zenekarok és énekesek részére. Ezen kívül ankétok szervezésével segítjük még zenekaraink színvonalasabb munkáját. Társastánc A budapesti pártaktíva értekezlet sokat foglalkozott a fiatalok tánclehetőségeivel is. Non elvtárs beszámolója rámutatott a fiatalok öltözködésében, táncában, magatartásában megnyilvánuló kozmopolita, a jóérzést sértő jelenségekre. A hibák okát elsősorban ott kell keresnünk, amikor 1949-ben a Népművelési Minisztérium rendeletére feloszlattuk a magántánciskolákat, de nem adtunk helyébe mást a táncolni vágyó fiataloknak. A magántánciskolák megszüntetése után ugyan lehetőség nyílt munkaközösségi tánciskolák nyitására, de az előző 60 tánciskola helyett a gyakorlatban 6 tánciskola áll a fiatalok rendelkezésére. A másik hiba az volt, hogy nem adtunk jobb táncot a rossz helyett. Bár történtek ugyan kísérletek új nemzeti társastánc kialakítására (csalogató csárdás, keresztező csárdás, újfehértói csárdás), de ezek nem váltak be. A kormányprogram után, nagyon helyesen, a dolgozók szórakozási igényét is figyelembe véve — „táncoljanak a fiatalok", jól végzett munka után joguk van hozzá — mindenütt módot nyújtottak erre. Üzemekben, vállalatoknál, iskolákban, kultúrotthonokban rendeznek klubnapokat, össztáncokat. Sajnos azonban legtöbb esetben csak a zenekar beállításáról gondoskodtak, azzal, hogy mit csinálnak a fiatalok, senki sem törődött. A zenekarok is nagyban elősegítették a még ízléstelenebb, rothadt, legtöbb esetben a jó erkölcsöt súlyosan sértő táncstílus kialakulását. Mikor már ijesztő méreteket öltött egy-egy helyen a fékje vesztett tobzódás, nem volt más megoldás, mint megszüntetni a táncot. Néhány példa: V. ker. KPDSZ, ahol tanították a jampec táncokat, Hunyadi, [SIC!] Közlekedési Dolgozók Szakszervezete, Pénzverde kultúrotthona, stb. Iskolai példa gyanánt a Fáy András gimnáziumot hozom fel. A budapesti pártaktíva értekezlet óta egyre több szerv érzi feladatának, hogy a fiatalságnak a tánctanulási lehetőséget biztosítsák, ahol a szórakozás mellett az ifjúság nevelésével is foglalkozhatnak. A kerületi Pártbizottságok kultúrosztályainak egy része napirendre tűzte és megtárgyalta a feladatokat és határozatba hozta tánctanfolyamok indítását. Pl. az V. kerületben 5 helyen, a XIII. kerületben 2 helyen, a III. kerületben 2 helyen kell megindítani ebben az évben a tanfolyamokat. A DISZ 1 —1 helyi kezdeményezéstől eltekintve eddig nem érezte feladatának a