Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

ség biztosítása terén is nagy és felelősségteljes feladatok várnak. Államhatalmi szerveink feladata és kötelessége őrködni dolgozó népünk jogainak biztosításán és sérthetetlenségén. Ezekre a szervekre nemcsak az a feladat hárul, hogy biztosítsák a dolgozó nép kötelezettségeinek teljesítését, hanem az is, hogy a haza minden polgára szabadon élhessen törvényben biztosított jogaival. Dolgozó népünk ezt méltán elvárhatja saját államától. De igazságügyi és rendőrségi szerveink, valamint helyi tanácsaink munkájában, gyakran nem jutott kellően érvényre a népi demokratikus államélet és kormányzás alapelve, a törvényesség. Ezek a szervek nemcsak az állami, gazdasági és társadalmi élet különböző területén, hanem a saját állami tevékenységük terén és hatáskörében sem tudták úgy biztosítani a törvényesség szigorú betartását, ahogyan azt a népi demokratikus állam és a nép érdekei feltétlenül megkövetelik. A bírósági és kihágási eljárások nagy száma, a széles körben alkalmazott adminisztratív módszerek, a begyűjtés, az adóbehajtás, a kuláklista, a tagosítások terén elkövetett tömeges túlkapások és visszaélések, valamint egyéb zaklatások, sértették a lakosság igazságérzetét, megrendítették a törvényességbe vetett hitét, meglazították a dolgozó nép és állami szerveink, valamint helyi tanácsaink kapcsolatát. Súlyos és jogos kifogás alá esik a hivatalainkban és közintézményeinkben tűrhetetlen, durva, rideg és lelketlen magatartás, ahogyan ügyes-bajos dolgaikat intéző egyszerű polgárokkal egyes bürokraták bánnak. Ezek még a különben helyes, igazságos és törvényes intézkedéseket is úgy hajtják végre, hogy megkeserítik vele a nép életét. Elfelejtik, hogy ők vannak a népért és nem megfordítva és hogy a szerénység, a figyelmesség és az emberséges magatartás olyan erények, amiket közhivatalainkban mindenkitől joggal megkövetel bármely polgár is, de a kormány is. A törvényesség megszilárdítása a kormány egyik legsürgősebb feladata. Szigorú intézkedésekkel, s ha nem használ, súlyos büntetéssel, a hibák és lazaságok kiküszöböléssévei, rövid időn belül el kell érni, hogy igazságügyi és rendőrségi szerveink, valamint helyi tanácsaink a nép államának a törvényességnek, a jogrendnek szilárd támaszai és egyben biztosítékai legyenek. Fokozottabban védelmezzék dolgozó népünk érdekeit, ébrebben őrködjenek államunk biztonsága felett és a néppel összeforrva, erőteljesebben harcoljanak demokratikus rendünk megátalkodott ellenségei ellen, akikkel szemben a törvények teljes szigorát kell alkalmazni. Az ellenségnek, amely elért eredményeinkre, függetlenségünkre és szabadságunkra tör, talpalatnyi helyet, egyetlen percnyi lélegzetvételt sem engedhetünk. Tudjuk azonban, hogy vannak megtévelyedettek, akiket kisebb-nagyobb bűneikért utolért az igazságszolgáltatás keze, vannak, akiken sérelem esett, akiket talán igazságtalanság ért, mert hatóságaink gyakran nem tartották be az alkotmányos szabályokat, amelyek védik az állampolgárok jogait, személyes szabadságát és biztonságát. Maga az internálás intézménye is hozzájárult ahhoz, hogy a törvényességen csorba essen. Mindebben kétségtelenül szerepe volt annak is, hogy nem tettünk eleget a népköztársaság alkotmánya előírásainak és nem hoztuk létre a Legfelső Államügyészség intézményét, amely a jogrend és törvényesség legfőbb alkotmányos őre. Mindebből kiindulva, a megbocsátás szellemében, a megnyugvás és jogos sérelmek