Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

ELŐSZÓ

kat váltott ki. A Fővárosi Tanács terveit a kerületi tanácsok véleményét is figyelembevéve készítette el. Ugyanakkor az egyes minisztériumok biztosították a tervek végrehajtásához szükséges anyagi-műszaki ellátást, tehát a végrehajtás közvetlenül tőlük függött. A tanácsra vetített terveiket nem hangolták össze, s a tanácsnak sem volt joga területén ezek összehangolására. Jóllehet újszerű és előremutató tendenciák jelentett, hogy az Országos Tervhivatal egységes tervezési módszert és határidőt jelölt ki, amelyben a minisztériumok kívánságainak eleve szerepelniök kellett. A tanácsok irányításában tehát - ha oldottabban és másképpen is - fennmaradt a kettős alárendeltségi rendszer. A jelenségek felismerése a tanácsi rendszer belső tartalékait is feltárta. A tanácsi vezetők területük figyelő gazdáivá váltak. Mint kötetünk is érzékelteti - a tanácsnál felelősségérzettől áthatott, áttekintésről tanúskodó jelentések egész sora született. Kérdés azonban, mi akadályozhatta meg a várospolitika kialakítását, megfogalmazását és a célszerű cselekvést ? Idáig a tanácsrendszer mechanizmusát vizsgáltuk. A rendszer működésének egyetlen mércéje volt: hogyan biztosítható legjobban a központi célok végrehajtása? Politikai felvilágosító tevékenység révén nagy adminisztratív eszközökkel ? Szigorú törvénnyel, vagy a gazdasági eszközök részletekbemenő központi elosztásával ? Az egypárt rendszer korabeli működéséből adódó közvetlen direktívákkal, vagy a különböző rétegek képviseletében fellépő mozgalmak vitáinak kikristályosodása révén? E kérdésfeltevés azonban 1985-ben retrospektív. Annak idején csak egyetlen megoldást, a direktutasításos rendszert tartották a szocialista rendszer lényegéhez méltónak (adekvátnak) - mind a gazdaság, mind az igazgatás vonalán. 1954-ben az önkritika jegyében mondotta a VB elnöke: „Négyéves működésünk alatt számtalan esetben éreztük, hogy többet és jobban tudnánk tenni a lakosságért, a városért, ha különböző szervezeti és bürokratikus megkötöttségek nem gátolnának ebben." A kérdésre pontos választ nem a működés, hanem a cél elemzése adhat. A Fővárosi Tanácsnak legfőbb célja pedig a gazdasági stratégia teljesítése volt. Apparátusa is így épült fel, hogy a gépezete egyszerre szolgálja az ország modernizálásának és erőszakolt ütemű iparosításának, a lakossági kapcsolatok ápolásának és a helyi sajátosságok elfojtásának nagyon is ellentmondásos feladatait. Helyesen felismert szükségszerűség volt, hogy Magyarországnak - mint Kelet-Közép Európának általában is - Európához az iparosítás terén viszonylag gyorsan kell felzárkóznia. Tényként kell elfogadnunk, hogy ezt az elmúlt évszázadéhoz és a korabeli technikaiipari forradalom követelményeihez mérten viszonylag gyorsan, a növekedés ütemének fokozásával, a hagyományos gazdasági, társadalmi szerkezet egyidejű átalakításával és a dolgzó nép élete minőségének forradalmi átalakításával egyidejűleg kellett véghezvinni. Ezek a célok csakis teljeskörű államosítással, extenzív gazdasági fejlesztéssel, centralizált bankrendszerrel, részleteiben is irányított ágazati és iparigazgatási rendszerrel, a piaci viszonyok felmorzsolásával, a vállalatokig lebontott kötelező érvényű közvetlen tervutasításokkal és a mezőgazdaságban kötelező beszolgáltatással voltak végrehajthatók.