": "Fővárosunk. Irta Táncsics Mihály. Hasonmás kiadás - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 8. (Budapest, 1976)

Táncsics Mihály: Fővárosunk

nek addig tiszta lelkét s lassanként terjed és pusztít tovább-tovább. A mi véltnek címzett osztályban igen sokan vannak, kik a cselédséggel kis hiba miatt is durván, embertelenül bánnak, szolgálatukból el is csapják ; más cselédek pedig Önként hagyják oda uraságaikat, mert azok gőgje, rósz bánásmódja, igaztalansága a cselédet ingerli, lázítja. Hogy a mivelt címti osztály azon állapotban fenmaradhassor , melybe jutott, nagy támaszra van szüksége, é» a vámasz : az isten kegyelméből uralkodó fejedelem roppant számú hadseregével. A hadseregbe kényszerítve sorozzál: be az embert, és csekély zsoldért szolgálva nagy zaklatásokat kell eltűrnie ; a katonaságtól tehát sokan megszöknek. Más sokakat pedig a kormány maga szabadságra bocsát, hogy ne kelljen zsoldjukat űzetnie, hanem éljenek a magukéból addig, mig rájuk szükség levén fegyver alá parancsoltatnak. Az ily szökött és szabadságra bocsátott, de bizonyos foglalkozás nélkül levő katonák száma a szolgálatból elbocsátott cselédek számához adatva nagyra rug. Es mind ezeknek is együtt joguk van élni s természetes oknál fogva kívánnak a világ gyönyörűségéből annyit élvezni, mennyit csak lehet ; de hogyan tehetik ? kénytelenek tiltott módon megszerezni a miután vágyakoznak, tehát lopnak, rabolnak s néha ellenállás esetében gyilkosságot is követnek el. De ha az ilyenek bűnösök, kiket a szükség kényszerit, kik szegények, bujkálva pusztákon, tanyákon, erdőkben tartózkodva gyakran rettegve fáznak, éheznek, kik azért is neveztetnek szegény legényeknek, 5