": "Fővárosunk. Irta Táncsics Mihály. Hasonmás kiadás - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 8. (Budapest, 1976)
Táncsics Mihály: Fővárosunk
kásáit idegen rosz szakkal cseréli fel ; felséges szép magyar nyelve helyett idegent beszél ; idegen irodalmot pártol sat. képes bármily honárulási bűnre vetemedni. E rákfenének okát kell megsemmisíteni ; a bajnak gyökerét kiirtani vagyis magát a forrást kell betemetni, hogy abból soha se buzoghasson többé : törvényképen kellene kimondani, hogy mindenek tetszés szerint czimezgethetik egymást mint veszekedés közben káromló szavakkal szokják kölcsönösen a titulákat egymás ellen szórni. Betemetve lévén maga a forrás, a pestises cimkór8ág megszűnik, s evvel enyésznek el az előítéletek, melyek szerint a címzetes emberek a munkát szégyenlették és csak azok tartatának mivelt embereknek, kik természeti rendeltetésükről megfeledkezve nem munkálkodtanak. Sem Isten sem nemzet nem jogosított fel fejedelmet címeket osztogatni, mert ebből soha semmi üdv, hanem csak kárhozat származik. Ennek eltörlésével a nemzet njjá születik, s nem egy házsor támad a dunaparton (leginkább csak a tanácsos urak érdekében), hanem a testvérfőváros egészben épülend világ csodájává. Nem leendvén czimzetes, előítéletes henyélő osztály a nemzet kebelében, mindenki munkálkodik, amikor beteljesedik a költő próféciája: ,,S a nemzet isten képe lesz, Nemes, nagy és dicső, Hatalma, üdve és neve Az éggel mérkezö !"