": "Fővárosunk. Irta Táncsics Mihály. Hasonmás kiadás - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 8. (Budapest, 1976)
Táncsics Mihály: Fővárosunk
nekünk oly veszedelmes ellenségünk, ki annyira pusztítana bennünket mint saját hibánk, a nagylelkűség. Legyen az magában bármily szent, dicső, a miből s mi által a nemzetre s a hazára kárhozat árad, bűnné válik, ekkép nemzeti bűnné vált végre a nagylelkűség ; ha élni, dicsőén élni akarunk, ezt le kell egy időre vetkezni ; ez erős hitünkké, meggyőződésünkké vált, és ez az egyedüli hit, mely bennünket politikai, földi életünkben üdvözitend. Mi részünkről a vérengzéstől visszaborzadunk, a halál büntetést örökre megszüntetni óhajtjuk, mert csak Isten az életnek és halálnak ura; de a hon ellen vétkezőket büntetni kell ; mert nincs más választás : vagy a jó polgárok, hazafiak, szóval ártatlanok, büntessék a vétkeseket, vagy ha ez nem történik a vétkesek büntetik a jó hazafiakat, ártatlanokat. Hány embert végeztek ki mint bűnöst, kikről később bekelle vallani, hogy ártatlanok voltak. Hány hazafit végeztetett ki az osztrák kormány csak 1848 óta is, kik nemhogy bűnösök voltak volna sőt hazafiúi erényekkel tündököltenek; senkinek nem ártottak, csak kötelességüket teljesítették, midőn hazájukat s alkotmányukat törvénytelenségek ellen védelmezték ; hány szabadságos katona került 49 óta bitófára azért, mert a kormány azt a vészes politikát is gyakorolja, hogy a már kiszolgált katonákat sem bocsátja el végképp , hogy a kenyérkeresésnek állandó módját választhatnák, a kormány függőben tartja őket, hogy minden órán fegyver alá parancsolhassa, de kenyeret nem ad nekik, tehát vagy rokonaikon élődnek, vagy ha azqk nincsenek, hogy élhessenek, kény-