": "Fővárosunk. Irta Táncsics Mihály. Hasonmás kiadás - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 8. (Budapest, 1976)

Táncsics Mihály: Fővárosunk

Igy önök mindnyájan ellenségünk kezében, hazánk, nemzetünk ellen használt eszközök. Habár önök a kormány által vannak is kinevezve, Pestváros érdekét (közvetve a hazáét is) nagy mértékben mozdíthatták volna elő, mert az aldunapart eladását a város java kereskedelmi pénzügyi, szépítészeti s egészségi szempontból kívánja (ugyanis azt csak nem lehet kür tölniök, hogy önök saját érdeke kívánja ezt). Csak egy vagy legfölebb néhány óra kellett volna arra, hogy válaszszanak : a fővárosnak (s általa a hazának) használni lesz-e jobb, tanácsosabb, vagy ártani; két út volt önök előtt : az egyiken indulva a nemzet hálájára tették volna magukat érdemesekké, sőt halhatatlanságot biztosíthattak volna maguknak : a másikon indulván kárhozatra jutottak, s a nemzet gyűlöletét szerezték meg maguknak ; de ez még nem minden, mert eljö az idő, midőn eljárásukért számolandanak. Mily nagy, mily dicső fiai volnának önök a hazának, ha az aldunapartot illető négyes szempont helyett Pestváros közönsége szine előtt ily nyilatkozattal léptek volna fel: „London és Bécsvárosok belvárosai oly régi Chaosok, tömött labyrintok, hogy azok már nagyszerűen széppé nem lehetnek soha; Párizs fölé is a hatalmas szellemű Napóleonnak kelle születnie, hogy a roppant chaosban néhány utcát vágva, némi világot önthete. Mi azon erős meggyőződésünkből kiindulva, hogy minden törekvés a magyart az osztrák némettel eggyé olvasztani sükeretlen lesz, (mert tüzelem és vizelem eggyé soha nem lehet.) Elhatároztuk magunkban, a még ifjú Pestvárosunkat, jelesen a még többnyire csak apró házakból álló