": "Fővárosunk. Irta Táncsics Mihály. Hasonmás kiadás - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 8. (Budapest, 1976)

Táncsics Mihály: Fővárosunk

meg, hogy elakarják adni, -a kettő közt nagy a különbség. Hogy nemes Pestvárosnak tekintetes tanácsosai a beépítést szükségesnek nyilatkoztatták, kétségtelen, mert az újságokban, jelesen a Poíit. Ujd. f. 1864-ik évi sept. 7-én megjelent 36 ik számában ezt olvassuk: ,,Az aldunasor beépítése ügyében e hó 3-án Pestváros tanácsa ülést tartott s a bizottmányi jelentés alapján az aldunasor beépitését, mind kereskedelmi, és pénzügyi mind szépítészeti s egészségi szempontból czéJszerünek és szükségesnek nyilvánította." A szállongó hirt azért nem bírtuk hinni, mert a magas kormányról még képzelni sem mertük, hogy Pestváros elöljáróiul kinevezett egyéneket feljogosítsa arra, miszerint a városi tulajdon fölött tetszés szerint rendelkezzenek ; azt pedig hogy a városi tanács ezt maga fejétől tenni merészelje, még kevésbé képzelhettük annálinkább, mert mikor a tanács a képviseletnek volt kifolyása, vagyis világosabban szólva mikor a tanácsot maga a városi közönség teljes bizalmával megtisztelve maga választotta meg, az ily választott tanácsnak sem jutott volna eszébe a városi vagyon és tulajdon fölött tetszés szerint rendelkezni. Habár mikor városi vagyonról volt szó, községgyülésnek kelle tartatnia; a községnek beleegyezése nélkül valamely városi közvagyonnak eladása nem történhetett (csak alattomban, titokban csalárdul ment néha-néha ilyesmi kis mértékben végbe.) A tanácsos urak illető elnökükkel (polgármester, biró, kapitány) közigazgatás, igazságkiszolgáltatás és