": "Fővárosunk. Irta Táncsics Mihály. Hasonmás kiadás - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 8. (Budapest, 1976)

Táncsics Mihály: Fővárosunk

2 G E pince és csarnoka lehetend a magyar bornak legnevezetesebb piaca. E pince leendene Magyarországnak legdúsabb aranybányája. E pontról tudniillik a fürdő es csarnok előteréről kezdve a pince hátán a császárfürdő mögött nem csak gyalogok, hanem kocsik számára is sétány készítessék, a hegyormot lesimítva, a lipót mezei völgyet át hidalva, lélkörben a zugliget felé kanyarodva, onnét délre fordulva a Szecsényihegy csúcsáig. A császárfürdőből (a betegeskedők üdülve) a borcsarnok nemes '.ártalmától felhevülve és lelkesedve indulva magaslati sétán, honnét a szemünk előtt kitárult szép világra, a felséges Dunára, a partjain tündériesen emelkedett testvér fővárosra, a gabnadús alföldi rónaságra tekinteni oly gyönyörélvezet leendene, hogy önkéntelenül kiált fel az ember, főleg a külföldi : valóban extra Hungáriám non est vita. E pont lesz az egész földön, hol a beteg, ha csak egy szikrája van még benne az életnek, iélgyógyulandana. Midőn majdan az emberek nem csak hegyek ormait bámulják, mint regényes tárgyakat, hanem kiábrándulva a gazdag rónaságot, mely az életnek valódi forrását teszi, még inkább kezdik csodálni ; és akkor válik csak a budapesti pont nevezetessége óriássá, honnét tetszés szerint rándulhatni, majd a Balaton bájos vidékére ; s tovább délre az Adria tengerre; majd a gazdag alföld termékenységét csodálni, vagy távolabb az országot védbástyáúl körülvevő Kárpátok kitűnőbb pontjait szemlélni. Az említett varázspont nagyszerűsége, s a főváros levegőjének jósága még az által fokoztatnék, hogy a császár-