": "Fővárosunk. Irta Táncsics Mihály. Hasonmás kiadás - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 8. (Budapest, 1976)

Bevezető

„A mily mértékben teremtitek a fővárost nagyszerűvé: oly mértékben válik a hon hatalmassá, dicsővé." A demokrata Táncsicsot, a szocializmus első magyar elméleti művelőjét azonban nemcsak a városfejlesztés kérdései, de annak társadalmi vonatkozásai is foglalkoztatták. Vallotta, hogy „a rideg falak, ha még oly magasak, egyenesek is, magukban véve a várost széppé nem teszik", tudta, hogy ,,a városnak megeievenítője a lakosság, az adja meg í szépséget; ha a nép testileg és lelkileg ép, egészséges, erőteljes, magasztos lelkű ..." Ezért követelte a ,,pince-féle földalatti lakások" építtetésének megtiltását, a budapesti gyógyfürdők modernizálását és állami kezelésbe vételét, hogy azokban ,,az ország minden részéből jövő szegényebb sorsú betegek különbség nélkül egészséges lakszoibát jutányo; díjért" kapjanak, a sétányok létesítését, a parkosítást, a fásítást és nem utolsó sorban azt, hogy a tulajdonnal nem rendelkezők is hallathassák szavukat a testv ad óvárosokat illető közügyekben. Világvárosnak álmodta Táncsics a börtönben az egyesítendő PestBudát, amely szépségben, rendezettségben, anyagi és szellemi gazdagságban felveszi a versenyt a külföld metropolisaival, de azokkal ellentétben nem lesz „bolondító fényűzésnek, roppant gazdaságoknak és nyomornak tanyája, erkölcstelenségnek, minden gonoszságnak fészke". Mint már utaltunk rá, Táncsics Fővárosunk című munkájának fogadtatása nem volt biztató, könyve kis példányszámban kelt el, a nyomdaköltségek; kimerítették anyagi erőforrásait. A joggal időszerűnek tartott írás kudarca nem keserítette el a közel hetvenéves embert. Önmagához hűen, most sem ingatta meg a sikertelenség : fanatikusan hitt igazában, tisztában volt munkája értékével. Táncsics, aki Magyarországon elsőként hirdette a tőkés rendszer múlandóságát, a kommunista társadalom eljövetelét, azok közé a reformerek közé tartozott, akik szociális eszméik diadalát nem érték meg, akiket üldöztek, börtönbe zártak, rágalmaztak — akiknek téves nézeteit megcáfolta és eltemette, maradandó értékeit megőrizte az idő. Táncsicsnak, a várospolitikusnak megadatott, hogy még életében erkölcsi elégtételt kapjon. Megérte a testvérvárosok — általa már 1848-ban is sürgetett — egyesítését,

7 Budapest megszületését, nem egy városfejlesztésiés rendezési javaslatának megvalósulását. (Általános városrendezési terv készítése, a Margit-híd felépülése stb.) Látta azt a nagyarányú fejlődést, amely „rajongva szeretett" városában a kiegyezést követő másfél évtized alatt végbement. Nem bántotta hiúságát, hogy nevét nem emlegetik a 7. Munkások Üjsága 1848. június 18. Űj alkotmány