A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)
A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)
rasztpárt tettekkel járul hozzá a javaslathoz és 50 000 pengőt ajánl fel annak a társadalmi akciónak, melynek célja ezek megsegítése legyen. GERÖ ERNŐ hozzájárul az indítványhoz, de két részre osztja a kérdést. Vannak kevesen, akik életüket áldozták, ezeknek hozzátartozóiról az államnak kell gondoskodni, de van egy tömeg, akiket elhurcoltak, de visszatérnek, ezeknek kell anyagi alapot teremteni társadalmi úton. Ezeknek érdekében bizottság létrehívását javasolja, melyben a Nemzeti Bizottság, a Nemzeti Segély, a Népjóléti Minisztérium és a Székesfőváros kiküldöttei vennének részt; a bizottság élére SzentGyörgyi Albertet javasolja jelölni. RIES ISTVÁN figyelmeztet, hogy vigyáznunk kell a pénzalappal, amely csak egy alkalomra szól, ajánlatosabbnak tartja az adópótlék bevezetését. GERŐ ERNŐ ellenzi a javaslatot, mivel túl sok az adópótlék. TILDY ZOLTÁN kéri, hogy vegyék figyelembe a névtelen és mégis nagy áldozatokat hozó személyeket is. ELNÖK határozatilag kimondja, hogy azoknak hozzátartozóit, akik áldozatul estek az ellenállásban tanúsított bátor magatartásuk következtében, az állam kell hogy gondozza. Az elhurcoltakról, akik viszszatértek, megfelelő alap létesítésével kell gondoskodni, de ezt ne pénz formájában tegyék, hanem a Nemzeti Segély vásároljon élelmet és ruhaneműt, állami jogosítványokhoz, elhelyezkedéshez juttassák hozzá a rászorultakat. Gondoskodjék a 25 éves ellenforradalom áldozatairól és azokról, akik maguknak nevet nem szereztek. [XXV/10.-1945. BNB.] 8 ELNÖK felkéri Kállai Gyulát, ismertesse a napirend következő pontját, javaslatát a fasiszta métely kiküszöböléséről az iskolákban. KÁLLAI GYULA rámutat arra, hogy köztudomású, mit jelentett a mai katasztrófa felidézésében a magyar nevelési rendszer. A tanulókat mesterségesen arra kényszerítették, hogy a reakció, az ellenforradalom kiszolgálói, sőt harcosai legyenek. Ugyanígy volt a tanárokkal is. Titkos minősítések készültek és a tanároknak sem cikket írni, sem beszédet mondani nem volt szabad. Ha politikai ellenvéleményüknek kifejezést adtak, az előléptetésük rovására ment. A tanítás megkezdődött, de mindazonáltal nem történt semmiféle intézkedés. A tanárok ugyanazok, a tankönyvek ugyanazok, a szellem ugyanaz. A főigazgatók, igazgatók kinevezése azelőtt politikai, nem pedagógiai kérdés volt és politikusok ajánlására történt. Mindazonáltal ma is helyükön vannak a reakciós szellemű főigazgatók és igazgatók. Köztudomású, hogy a testnevelési tanároknak majdnem 100%-a reakciós, nyilas. Ugyanezek még ma is működnek, noha a fasiszta leventeszerű kiképzés élharcosai voltak. Ma is ott vannak és a régi szellemben nevelik az ifjúságot. A tankönyvek, melyek burkolt és nyílt támadásokat intéztek a Szovjetunió ellen, ma is az ifjúság kezében vannak. Nem történt intézkedés, hogy utasítással lássák el a tanárokat, tanítókat, milyen szellemben végezzék az oktatást. A tanárok a MADISZ-szal kapcsolatban nem tudják, hogyan foglaljanak állást. A Pedagógusok Szabad Szakszervezete hiába tárgyalt a minisz-
