A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

FÜGGELÉK III.

amelynek eredményeképpen létrejön mindannyiunk vágya, a szabad, erős, független, demokratikus új Magyarország! (Élénk éljenzés és taps.) ELNÖK: A Szociáldemokrata Párt nevében Kéthly Anna beszél. (Élénk helyeslés és taps.) KÉTHLY ANNA: Tisztelt Uraim és Hölgyeim! Amikor a felszabadulás után ügyünk a saját kezünkbe került, akkor úgy állott itt ennek az országnak egész lakossága, mint a hajótöröttek, a számkivetettek a lakatlan szigeten. Egy összeomlott közigazgatás, megrémült vagy ellenséges vezető emberek, tudatos és öntudatlan szabotálok voltak ebben az országban. Aki ma végignézi azt, ami ma van és nem látta a kibontakozást, az el sem tudja már képzelni, hogy a felszabadulás napjaiban mi volt minálunk, hogy milyen mélységből emelkedtünk fel. Az volt a feladat, hogy átrendezzük egész életünket, átrendezzük és átértékeljük egész addigi szemléletünket. De előbb fel kellett élednünk az ájultságból. Demokráciára kellett nevelnünk egy egész országot, amelynek nem volt demokratikus élménye, de előbb kenyeret kellett neki adni. Igen, olyan volt az ország lakossága, mint hajótöröttek a lakatlan szigeten, akik a demokratikus pártokra bízták magukat. A demokratikus pártok legelső kötelessége volt ebben az országban egy autoritást létrehozni, mert az teljesen össze volt törve és történelmi jelentőségű tett volt, hogy megelőzhettük az anarchiát, megelőzhettük a reakció melegágyát, történelmi jelentőségű tett volt a nemzeti bizottságok megalakulása. Aki az elmúlt hónapok során a demokráciát reklamálta, fitymálva vagy örvendezve a bajokon, az vagy gonosz, vagy ostoba, mert a demokrácia erejének, alkotóképességének legnagyszerűbb bizonyítéka éppen a nemzeti bizottságok intézménye. Soha közvetlen kormányzati felelősségben részt nem vett emberek álltak oda, mint Atlasok egy kis magyar világot a vállaikra véve és most, amikor a demokrácia alapjai már le vannak rakva, amikor együtt ül a parlament és készül a választott parlamentre, készül az új országos, megyei és városi választásokra, akkor végignézünk ezen a munkán és megállapítjuk, hogy a demokrácia egy pompás új intézményt teremtett, amely kiállotta a keserves hónapok erőpróbáját. Vajon van-e jogunk arra, hogy ezt visszaküldjük most a történelem süllyesztőjébe, mondván, hogy kötelességét elvégezte és ezután azt a munkát folytatják más intézmények. Mi szociáldemokraták azt mondjuk: ennyi érték, ennyi képesség és ennyi alkotóerő, amennyi ezekben a nemzeti bizottságokban megmutatkozott, együtt kell maradjon és az új magyar demokráciának a szolgálatára kell hogy álljon és ahogyan kimunkálta a feladatkörét példák és szabályok, elődök és előzmények nélkül, úgy ezt az új feladatkört is meg fogjuk alkotni számára. A demokráciát három oldalról fenyegeti veszedelem. A szabotáló reakció az egyik. A demokrácia erejét és védettségét túlbecsülő elemek a másik, akik helyett mindig mások gondolkodtak és azt hiszik, hogy ez ezután is így lesz. A harmadik pedig a demokrácia tempóját keveslők tömege. A nemzeti bizottságok kell, hogy a nemzet közvéleményét reprezentálják mindhárom veszedelemmel szemben. A szabotáló reakció, a készülő ellenforradalom ellen pajzs és ököl legyen ez az Országos Nemzeti Bizottság, a közömbös és semleges elemek nevelője és felelősségvállalásának ösztönzője, annak a munkálója, hogy ezek az elemek tudatosan együtt és egymásért legyenek a demokráciában, a türelmetlenek felé pedig figyel-