A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)
FÜGGELÉK III.
Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mielőtt az elnöki székfoglaló beszéd megtartására Tildy Zoltán elnök urat felkérném, megköszönöm a nemzetgyűlés elnökének, az ideiglenes nemzeti kormány elnökének, a kormány jelenlevő tagjainak és az ellenőrző bizottság megbízottainak, valamint a kerületi és vidéki nemzeti bizottságok kiküldötteinek, hogy szívesek voltak ülésünkön megjelenni és megjelenésükkel hangsúlyozták és elismerték az Országos Nemzeti Bizottság megalakulásának szükségszerűségét és nagy fontosságát. Fogadják még egyszer hálás köszönetünk nyilvánítását s felkérem mindazokat, akik itt megjelentek, hogy a jövőben munkánkat éppúgy támogassák, mint ahogy azt most alakuló gyűlésünkön való megjelenésükkel kifejezték. Külön üdvözölni kívánom Tildy Zoltánt, mint az Országos Nemzeti Bizottság elnökét. (Hosszantartó éljenzés és taps.) Meg vagyok győződve arról, hogy e fontos helyet a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontba tömörült demokratikus pártok jobb kézbe, mint az övébe nem helyezhették volna, Tildy Zoltán kezébe, aki annyiszor és oly sok nehéz helyzetben bizonyította be államférfiúi bölcsességét, tapasztalatát és tapintatát. Felkérem ezek után Tildy Zoltán elnök urat elnöki székfoglaló beszédének elmondására és az ülés további vezetésére. (Nagy taps.) TILDY ZOLTÁN elnök: Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én magam nem vettem részt legutóbb azon a pártközi értekezleten, amely ennek a mai ülésnek a rendjét előkészítette. Így választottak meg az Országos Nemzeti Bizottság elnökévé. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front pártjainak bizalmát köszönöm és az Országos Nemzeti Bizottság elnöki tisztét elvállalom. Legyen szabad néhány szót a múltról nekem magamnak is szólanom. A nemzeti bizottságok munkája akkor kezdődött mindenütt az országban, amikor a felszabadult községek és városok közelében még tombolt a harc. Jól emlékezem rá, hogy itt Budapesten, amikor a Nemzeti Bizottság első ülésére mentünk, még ágyúlövések zaja verte fel az utca csöndjét, még meg-meg kellett búvni egy-egy kapualj alatt, amíg elértünk arra a helyre, ahol ülésünket tartottuk. A nemzeti bizottságok mondhatatlanul nehéz helyzetben kezdték meg a maguk munkáját, egy széthullott országban, ahol nem volt semmiféle szerv, amely a rendezés feladatát kezébe vehette volna. Azok felé, akik a nemzeti bizottságok eddigi munkáját csak bírálattal ülették, hadd mondjam meg világosan és határozottan azt, hogy a bírálatnak sokszor volt igazsága, ha a részleteket nézzük csupán, de ha a lényeget nézzük, akkor a nemzeti bizottságok munkáját komoly elismerés és megbecsülés illeti. Mi volt ez a lényeg? A széthullott ország forradalom felé tántorgott és bizonyos szempontból nézve forradalom is volt az országban. Sokan nem gondolják meg azt, hogy ha a nemzeti bizottságok nem lettek volna, ha nem állt volna az első pillanatban rögtön mindenütt egy szerv, amely a dolgokat kézbeveszi, akkor ez a forradalom másképp is lezajolhatott volna Magyarországon. Éppen azok, akik a legélesebben bírálnak, akik közül sokan vétkesek voltak abban, hogy az ország idejutott, hogy egy vesztes háború zűrzavarába kerültünk bele, ezek a kritikusok gondolják végig a forradalmak összes lehető módszereit, azután pedig tegyék kezüket a szívükre és mondják meg azt, hogy a forradalmi módszerek tekintetében
