A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)

közvetlen közelében újabb nagyszabású tér kialakítása ellen városrendezési szempontok is szólnak. A Margit híddal kapcsolatban a Dunára épített emlékmű eredeti gondolat, de ünnepségek alkalmával a kapcsolat az emlékműnél folyó cselekmény és a felvonuló tömeg között nem eléggé közvetlen. Elhelyezés szempontjából a bizottság végül is két javaslat részletes bírálatára korlátozta működését: Gellérthegy és Vérmező. Az egyik pályázó a Pantheont a Gellérthegyre tervezte, mert a Gellérthegy nyugati lankás területe - a Citadellával mint hangsúlyozottan kiemelt ponttal tájilag ünnepélyes hangulat keltésére rendkívül alkalmas hely. A javaslatmegoldással az emlékmű és az előtte kialakított tér a környezetből kiemelkedik, azt uralja, az egyetemes nemzeti zarándokhellyel szemben támasztható kívánalmakat nagymértékben kielégíti. Nagyszabású - a program szerint több százezres - tömegtüntetések tartására azonban kevésbé megfelelő, részben a hegyre felvezető utak elégtelen volta miatt, részben az e célra szükséges tér megvalósításával kapcsolatos nehézségek miatt is. A javasolt térség egyes helyeken túlzott feltöltési munkálatokat igényel, amelyek a hegy mai siluettjének megváltoztatására is vezetnének. Kisebb tér kialakítása volna kívánatos, ami az említett nehézségekkel nem járna és a Citadella meglevő, meg nem bontható tömegével jobb arányba kerülne. Ebben az esetben azonban a program megkívánta nagy tömeg elhelyezésére nem állana elegendő hely rendelkezésre. A másik: a Vérmező esetén sok tekintetben a Gellértheggyel kapcsolatban mondottak ellenkezője volt megállapítható. A hely tájilag nem rendelkezik olyan jellegzetességgel, mint a Gellérthegy, a környezetből nem emelkedik ki, a hangsúly mindég inkább a környezeten lesz, úgy mai állapotában, mint várható újjáépített alakjában is. A környezet kimondottan lakónegyed, melynek hangulatába nehezen illeszthető be a pályázók által általában javasolt nagy tömegű mauzóleumszerű építmény. Előnyös azonban a rendelkezésre álló és könnyen kialakítható nagy térség, ennek a gellérthegyi megoldással szemben határozottan könnyebb megközelítési lehetősége. A bizottság megállapította azt is, hogy amennyiben a Vérmezőn kerülne felállításra az emlékmű, úgy annak északi része látszik alkalmasabb helynek és nem tartja kívánatosnak épületsorokkal a Vérmező mai felületének szűkítését és a környezettől elszigetelt tér kialakítását. A megfelelő hely kiválasztását, vagyis a bíráló bizottság döntését, megnehezítette az a körülmény is, hogy a tervpályázati program szövegének értelmezése körül ellentmondás merült fel. A szövegből a bíráló bizottság egyes tagjai nem tudták egyetértőíeg kiolvasni, hogy az emlékmű Nemzeti Pantheonnak épül-e, az egyetemes nemzeti múlt emlékeként, vagy pedig csak a közelmúlt vértanúinak emlékét őrzik. Ez a bizonytalanság a benyújtott pályaművek felfogásbeli különbségén is észlelhető. A bizottság döntését megnehezítette továbbá az is, hogy míg a gellérthegyi javaslat művészileg érett harmonikus megoldást nyújt - inkább zarándokhelyszerű egyetemes Nemzeti Pantheon felé -, addig a vérmezői megoldásra benyújtott pályatervek ilyen kvalitásokkal kevésbé rendelkeznek. Miután a pályázat az összes szempontok mérlegelése után nem hozott megnyugtató eredményt, a bizottság a tervpályázati szabályzat értelmében meddőnek volt kénytelen nyilvánítani és nem javasolta a tervpályázati hirdetményben meg-