A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)
A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)
legfőbb biztosítéka a győzelemnek. A Magyar Kommunista Párt ennek jegyében, ezután is mindent megtesz a nemzeti bizottságokkal és a nemzeti bizottságokon belül a szabad, független, jólétben élő Magyarország megteremtése érdekében. Nehéz a helyzetünk, de összehasonlíthatatlanul jobb, mint volt ezelőtt egy évvel és ahogy következnek az újjáépítés esztendei, ahogy következnek a megfeszített munka eredményei, úgy tekintünk majd vissza évről-évre a demokrácia egyre nagyobb sikereire. Éljen a Budapesti Nemzeti Bizottság! Éljen Budapest dolgozó népe, a magyar demokrácia bástyája. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik a Szociáldemokrata Párt nevében dr. Ries István igazságügyminiszter. RIES ISTVÁN: Mélyen tiszteit Hölgyeim és Uraim! Igen tisztelt Együttes Ülés! Még dörögtek Budán az ágyúk, még keringtek Budapest felett a halált hordó repülőgépek, még belövésekkel sújtották a német banditák ágyúi Budapest lakosságát, amidőn már megalakult a Budapesti Nemzeti Bizottság. Felejthetetlen élmény ma azoknak, akik ebben a bizottságban részt vehettek! Mintha újraszületett emberekből állt volna ez a bizottság! Senki se tekintett hátra, mindenki előre nézett. A bizottságnak minden egyes tagja csak felelősséget érzett: felelősséget Budapestnek és ezzel Magyarországnak az újjáépítésért. Tudták, hogy itt nem lehet pihenni, nem lehet megtorpanni, nem lehet tévedni, mert a bizottság minden egyes intézkedésétől a lét vagy nem lét kérdése függ. Budapest népéből nőtt ki ez a bizottság és elmondhatjuk, hogy benne kristályosodott ki először a magyar demokrácia szelleme, de megállapíthatjuk azt is, hogy a bizottságban, amelyben a Függetlenségi Frontban tömörült pártok képviselői ültek, még szorosabbra és véglegesre fonódott e pártok összefogása. Nem volt eltérés, nem volt vita: meg kellett valósítani azt az eszmét, amelyet a Nemzeti Frontba tömörült pártok már földalatti munkájukban elhatároztak, hogy újjá kell építeni ezt az összerombolt, erkölcsileg, anyagilag és szellemileg összeomlott országot. Nehéz dolga volt a Bizottságnak! Nem voltak jogszabályok, hiszen egy társadalom omlott össze, egy állam omlott össze a maga egész jogrendszerével, amely reakciós volt és egy új világban nem lehetett alkalmazni. Magának a bizottságnak kellett megalkotni a maga jogi alapjait. Magának a bizottságnak kellett megállapítani azokat az irányelveket, amelyekkel haladni akart. Ezeket az irányelveket perceken belül kellett átültetni az életbe és perceken belül kellett tetté váltani a gondolatot. Anyagi, szellemi és erkölcsi összeomlás volt. Mind a három téren építeni kellett. A semmiből, a romokból kellett építeni. Elő kellett csalni a pincékből az embereket és meg kellett győzni őket arról, hogy az ágyútűzben is tudni kell építeni. Olyan embereket kellett munkába állítani, akik inkább kísérteteknek néztek ki, mint embereknek. És ezek az emberek megértették a Nemzeti Bizottság hívó szavát! Még veszélyes volt az utcán járni, még csapkodtak a gránátok és az aknák, de Budapest utcái már kezdtek benépesedni és az életnek egy jele volt, amikor a kiégett üzlethelyiségek kirakataiban megjelentek a kis maradék áruk és megindult a kereskedelem Budapesten. Tudtuk azonban, hogy a demokráciát nem lehet csak anyagilag felépíteni. Tudtuk, hogy el kell távolítani a múlt kísérteiéit, amelyek itt jártak közöttünk és gáncsoskodásaikkal már ekkor megpróbálták akadályozni a Nemzeti Bizottság munkáját.