A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)
A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)
kára, Kovács Imre, a Nemzeti Paraszt Párt főtitkára, dr. Csorba János, a Közigazgatási Bíróság elnöke, Vas Zoltán államtitkár, dr. Ries István igazságügyminiszter -, bizottsági tagok, Kővágó József polgármester, dr. Morvay Endre, Bechtler Péter, Katona János alpolgármesterek és dr. Rosta László h. tanácsnok, j egyzőkönyvvezető. ELNÖK (Szakasits Árpád, a Himnusz elhangzása után): Üdvözlöm a Budapesti Nemzeti Bizottságot első évfordulóján és szeretettel köszöntöm a kerületi nemzeti bizottságokat ezen az együttes jubileumi ünnepi ülésen. Ez az évforduló a magyar újjászületésnek is évfordulója. Igaz, Debrecenben már volt magyar kormány és volt nemzetgyűlés, amikor Budapesten a Nemzeti Bizottság megalakult; a magyar szuverenitást biztosította a Szovjetunió nagylelkűsége, de az ország fővárosa, a nemzet szíve dermedt - alélt és mozdulatlan volt és a halál zápora hullott rá az ólmos szürke égboltozatról. Igen, a halál járt még a dögvészes pesti utcákon, a láthatatlan halál, amikor a Budapesti Nemzeti Bizottság megalakult. És ez volt az élet első jele a halott városban. A dermedt szív mozdulni kezdett. Lelkes férfiak kis csapata a bátor cselekvések sorával elindította a vérkeringést és a szív üteme gyorsulni kezdett, az egészséges életakarat legyőzte a halált. Még a háború választotta el Pestet nemcsak Budától és a Dunántúltól, de még Debrecentől is; a főváros mégis újra főváros kezdett lenni és amikor Buda is fölszabadult, a pesti oldalt már elfogta a munka, a teremtés, az újjáépítés láza. A szétesett élet nyomán keletkezett káoszból egy új városnak, egy új hazának a képe kezdett kibontakozni; az életnek új és forró üteme hatotta át a földalatti Budapest reménytelen, boldogtalan sötétjéből, halálpincéiből a rettenetek éjszakájából kiszabadult embereket. Ezt a csodálatos ritmust a Budapesti Nemzeti Bizottság indította meg, élén Vas Zoltánnal (Éljenzés és taps), Gerő Ernővel (Taps), Révész Mihállyal (Taps), Száva Istvánnal, Bechtler Péterrel, Ries Istvánnal, Kovács Imrével, Gulácsy Györggyel, Farkas Ferenccel s a többiekkel (Taps), akik megformálták a dicsőséges vörös hadsereg diadalmas fegyverei nyomán felszabadult város életét, az emberi és állati hullákkal, a szennyes, üszkös omladékkal borított szerencsétlen városunk életét. A történetírás dolga lesz a Budapesti Nemzeti Bizottság megalakulásának, bátor munkájának, kezdeményezéseinek, lelkes alkotó szellemének jelentőségét megítélni - nemzetünk e tragikus napjaiban. Ma nem mérleget készíteni jöttünk össze - ez nem is a mi dolgunk -, hanem emlékezni. Emlékezni arra, ami egy esztendővel ezelőtt a szemünk elé tárult: az anyagi, szellemi, erkölcsi pusztulás borzalmaira és az emberekre, akik a romok alól sápadtan és összetörten előjöttek és testvérként ölelkeztek össze, s fogadalmat rebegett az ajkuk, hogy soha többé el nem felejtik, mivé tette őket a germán téboly s a nyilas brigantizmus s hogy soha többé nem lesznek hűtlenek a szabadsághoz, s soha többé nem lesznek gyengék azokkal szemben, akik újra megkísérelnék, hogy szolgaságba taszítsák a nemzetet. Igen, emlékezni jöttünk össze: rettenetes sebekre, amelyek ezt a várost elborították, a munkára, amelynek nyomán a sebek kezdtek behegedni; azokra a férfiakra, akiknek köszönhető, hogy a halál városába visszatért az élet s a fogadalmakra, amelyekről sokan, nagyon sokan megfeledkeztek s úgy járnak ennek a
