A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)
A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)
Fromm Józsefnek a kezeihez fizessem le. Ez meg is történt, 7920 pengőt kifizettem, mire az átvevő a bérjegyzék alapján az egyes internáltakat a teljes egészében kifizette. Ez történt július 11-én, 28-án és augusztus 4-én. Az internáltak a budaőrsi Károly laktanyába tartoznak. Az internált nyilas munkaszolgálatosok így ugyanolyan hetibérhez jutottak, mint a szervezett munkások, ezenfelül a közülettől teljes ellátást kaptak." Így szól a vállalkozó jelentése. Nem tudja, hogy ez elvonatkoztatott jelenség-e, vagy pedig olyan vállalkozóról van szó, akinek a lelkiismerete megszólalt és a nyilasok [ilyen] kezelését a maga felfogásával összeegyeztethetetlennek tartja. A megállapodás alapján a vállalkozó ugyanannyit fizet az internált munkaszolgálatosoknak, mint a külső piacról felvett munkásoknak. A vállalkozó ugyanis az internált munkaszolgálatosok által nem juthat meg nem érdemelt nyereséghez, ha ezeknek esetleg kevesebbet fizetne. Nem tudja, hogy az illetők a rendőrség vagy ki által utaltatnak ki munkára, de kérdezi, hogy menynyibe kerül ellátásuk: annyiba-e, mint amennyit a külső piacról felvett munkásoknak fizetnek? Ez az egyik. A másik pedig: meg kell vizsgálni azt a rendszert, amelynek alapján ilyen eset előfordulhat. Mert ha van egy olyan rendelkezés, amely szerint a vállalkozó ilyen munkásokat fizetés ellenében igénybe vehet, akkor hiba van abban, hogy az illetékes szervek megbízottja átveszi a vállalkozótól a pénzt és odaadja az internáltaknak. Kéri a BNB-t, hogy e konkrét eset nyomán vizsgálja ki a kérdést, nézze meg, hogy a rendelkezések végrehajtásával nincsenek-e olyan lapsusok, amelyeket ki kell küszöbölni. KOSSÁ ISTVÁN szerint nagyon helyes, hogy Zentai Vilmos idehozta ezt a kérdést, mert itt feltétlenül visszaélés van. A Szakszervezeti Tanács és a főkapitány között megállapodás jött létre arról, hogy a magánvállalkozóknak munkára kiadott internáltak ugyanazt a kollektív szerződés szerinti bért kapják, mint a szabad munkások, de a bért nem az internáltaknak kell kifizetni, hanem annak a hatóságnak, amely eltartásukról és őrzésükről gondoskodik. Azért volt szükség ilyen megállapodásra, nehogy bizonyos munkáltatók előnybe jussanak azokkal szemben, akik szabad munkásokkal dolgoznak. De írásos megállapodásunk van a főkapitánnyal arról, hogy ezt a bért az őrzésükről és ellátásukról gondoskodó testület kapja és a nagyon szorgalmasan dolgozó, teljes munkaértéket nyújtó internáltak esetleg bizonyos összegeket kaphatnak ebből a pénzből külön megítélés, egyéni elbírálás alapján családjuk részére. Semmi szín alatt sem engedhető meg, hogy ellátást kapjanak és még ugyanazt a fizetést is kapják, mint a többi munkások, mert ebben az esetben mindenki jelentkezni fog internáltnak, különösen akkor, ha tisztában vagyunk azzal - látva ezeknek a munkakészségét -, hogy a legtöbb helyen még megközelítőleg sem nyújtanak annyi munkateljesítményt, mint a többiek. Nagyon helyes lenne, ha a BNB felhívná a főkapitány figyelmét a Szakszervezeti Tanács és a közötte történt megállapodásra és kérné ennek a konkrét ügynek a kivizsgálását, egyben pedig megkérdezné, vájjon ez elszigetelt jelenség-e, vagy pedig rendszerről van szó. BECHTLER PÉTER alpolgármester kijelenti, hogy a Szakszervezeti Tanács által megállapított szerződés alapján fizetik a bért, de van ilyen rendelkezés a svábokkal kapcsolatos rendeletekben is, hogy t. i. a szokásos béreket kell folyósítani. Nagyon helyes, hogy az őket gondozó hatóság kapja kézhez a béreket. Cél-