A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)
A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)
sem pedig ahhoz, hogy az adatokat feltárhassa. Végül bejelenti Varga Béla, hogy az elnökségről lemond és mindjárt ebben a jelentésében Major Róbertet hozza javaslatba utódául. Elnök véleménye szerint azonban nem a Nemzeti Bizottság feladatkörébe tartozik, hogy ennek a bizottságnak az élére kit fog elnökül javasolni és kit fognak kinevezni. Az a kérdés is felmerülhet, vájjon szükség van-e még erre a bizottságra, amely valóban megalakult, néhány plakátot kiragasztott, de azután a világon semmit sem produkált. Ügy gondolja, hogy sajnálattal tudomásul kell venni Varga Béla lemondását és a BNB titkári hivatala majd intézkedik a szükségességek iránt. 2 Beszámol arról a leiratról, mely a belügyminisztériumból érkezett a székesfőváros közönségéhez. Bár nem a BNB-hez érkezett, mégis szükséges, hogy a BNB ezzel foglalkozzék. - A BNB határozatai alapján újjáalakított székesfővárosi törvényhatósági bizottsághoz t. i. a belügyi kormányzattól olyan tartalmú leirat érkezett, amelyet megvitatás és állásfoglalás céljából szükségesnek tart a BNBnek bemutatni. Az ügy előzménye az, hogy az ideiglenes törvényhatósági bizottság 1945. évi június hó 20-i ülésén megalkotott közgyűlési ügyrendet tájékoztatás céljából felterjesztették a belügyminiszterhez. A felterjesztés ténye udvariassági gesztus kívánt lenni a kormányhatóság felé, mintegy bizonyítéka annak, hogy a demokratikus közgyűlés által alkotott első jogszabályunk megküldésével az autonómia és a minisztérium közötti összhangzatos együttműködést a jövőben fokozottabb mértékben kívánják kiépíteni és ápolni. - Sajnos, a belügyminisztérium félreértette a szándékot - vagy még inkább, tudatosan félremagyarázta - és a reakciós törvényekre való hivatkozással az önkormányzati akarat felett gyámkodni kíván ott, ahol arra semmi ok nincs. - Felkéri Szászy Lajos főjegyzőt, hogy a leiratot olvassa fel. SZÁSZY LAJOS főjegyző (olvassa): „Budapest székesfőváros közönségének, Budapest. A székesfőváros törvényhatósági bizottsága az 1945. évi június hó 20. napján tartott rendes közgyűlésében 33/1945. kgy. szám alatt hozott határozatával újjáalkotta a székesfőváros törvényhatósági bizottságának ügyrendjéről szóló szabályrendeletét. Ezt a határozatot, illetőleg szabályrendeletet a székesfőváros közönsége hozzám „tájékoztatás" céljából felterjesztette azzal a megjegyzéssel, hogy „a szabályrendelet kihirdetésére az intézkedés megtörtént és az a kihirdetés után azonnal életbe lép". A székesfőváros szabály rendeletalkotási joga ez idő szerint is az 1930: XVIII. törvénycikkben gyökerezik. A törvény 44. §-ának (1) bekezdése biztosítja a székesfővárosnak a szabályrendeletalkotási jogot, 94. §-ának (1) bekezdése pedig félreérthetetlenül kimondja, hogy „minden szabályrendelet csak a ... miniszteri jóváhagyás után válik hatályossá". Végül a törvény 44. §-ának (3) bekezdése értelmében csak jóváhagyott szabályrendeletet lehet kihirdetni, és ugyenennek a §-nak (4) bekezdése szerint csak a kihirdetett szabályrendelet léptethető életbe. A székesfőváros közönsége tehát köteles lett volna a szóbanlevő szabályrendeletet hozzám jóváhagyás végett felterjeszteni és csak a jóváhagyás megtörténte után intézkedhetett volna a szabályrendelet kihirdetése és életbeléptetése iránt.
