A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)
A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)
ELNÖK határozatilag kimondja, hogy a BNB felhívja a kormányt a sajtóban mutatkozó anomáliákra, korrupciós jelenségekre és követeli, hogy a lapok a meglevő papírkészletekből egyenlően kapják meg a szükséges mennyiséget és ha más mód nincs, a papírellátás biztosítására küldjön ki kormánybiztost a kormány. [XXXIII/1.-1945. BNB.] 1 ELNÖK megadja a szót dr. Gulácsy György bizottsági tagnak napirend előtti felszólalásra. GULÁCSY GYÖRGY dr. megállapítja, hogy a gyakori pártpolitikai megnyüatkozásokon túl messze kimagaslik a Magyar Kommunista Párt vezérének, Rákosi Mátyásnak Miskolcon elmondott beszédében az a rész, amelyben tiltakozó szavát felemeli a Szlovákiában élő őslakókkal való embertelen bánásmód miatt. 2 Amikor pártja nevében is megköszöni Rákosi Mátyásnak félreérthetetlen, egyenes kiállását a Szlovákiában élő magyar nép mellett, le kell szögeznie azt, hogy ez a megnyilatkozása nem volt meglepetés a Kisgazdapárt számára. A Kisgazdapárt tagjai, akik a magyar marxista pártokkal való együttműködés hívei voltak és ezt az együttműködést tettekkel is szolgálták a múltban, tudták és hirdették, hogy a Magyar Kommunista Párt mindkét lábával itt áll ezen a magyar földön. Mégis örülnek, hogy ebben az emberi és magyar kérdésben valóban a népi egység hitelesítő pecsétje alatt szögezhetik le a maguk véleményét. A csehszlovák kormánynak a Csehszlovákia területén élő magyarsággal szemben elkövetett eljárása: 1. antidemokratikus, 2. a legsúlyosabban sérti az igazságosságot, amelyhez minden embernek kivétel nélkül joga van, 3. lábbal tapodja az emberiességnek Íratlan törvényeit és 4. a legsúlyosabb nehézségeket gördíti a dunai népek annyira óhajtott megbékélése felé. A demokratikus hitvallásnak vannak olyan alapvető törvényei, amelyeknek alkalmazása tévedhetetlenül eligazít a legnehezebb dunavölgyi kérdésnek, a nemzetiségi kérdésnek megnyugtató megoldása terén is. Sem a sovinizmus, tehát a nacionalista elvnek mások rovására történő érvényesítése, sem a határnak kizárólag stratégiai, földrajzi vagy gazdasági indokú megállapítása, sem az úgynevezett történeti jog, amely az élők jogával szemben a múlt tényeivel érvel, nem illeszthető bele a demokrácia szellemébe. Ezek az elvek tetszetős köntösbe burkolt reakciót jelentenek. A magyar nép ezekről az antidemokratikus elvekről lemondott akkor, amikor a Szovjetunió és nagy szövetségeseinek demokratikus és humánus felfogásával számolva, fegyverszünetet kért, s amikor ezt a fegyverszünetet a kormány a magyar nép koncesszusának helyeslésével aláírta. A reakció a múltban, amikor a magyarság milliói éltek idegen felségjog alatt, fogalomcsúsztatással élve, amely nem elsősorban a nemzet, hanem elsősorban az ő érdekeit szolgálta, az igazságtalanság jóvátételének középpontjába a területi elvet állította, az embert pedig második vonalba helyezte. A demokrácia ezzel szemben a terület és az ember harmóniájában gondolkodik, de a szabad ember jogának és a jog védelmének adja a primátust. Nemcsak a múlt szomorú tapasztalatai, hanem a rendíthetetlen demokratikus meggyőződés alapján is visszavonhatatlanul vallja a dunai népek egyenjogúságát,
