A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

Bevezető (írta : Kállai Gyula) I

A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyveinek közzététele helyes és időszerű. Olyan dokumentumok ezek, amelyek nemcsak a történészek számára fontosak, nem egyszerűen forrásértékűek, hanem történelmi távlatból is érdekesek, mert bepillantást engednek a korabeli politika egy jelentős fórumának, műhelyének tevékenységébe. E jegyzőkönyveket olvasva megismerhetjük nemcsak a pártok és szakszervezetek álláspontját, de képet nyerhetünk azoknak a bizottsági tagoknak gondolkodásmódjáról, magatartásáról is, akik a különböző politikai erőket és törekvéseket képviselték. A jegyzőkönyvek viszonylag rövid időszakot ölelnek fel, hiszen az első dátuma 1945. január 21-e, az utolsóé pedig 1946. április 2-a. Mégis ezen a rövid időn belül a Budapesti Nemzeti Bizottság működésében több érdekes szakaszt különböztethetünk meg. Az első, amikor a bizottság a kommunisták kezdeményezésére megszületve még a párt teljes és közvetlen befolyása alatt működött. A második, amikor a koalíciós pártok által delegált képviselőkkel kiegészítve a már felszabadult pesti városrész ügyeit intézi. A harmadik periódusnak azt tekinthetjük, amikor Buda felszabadulása után a kormány Pestre érkezéséig irányítja a főváros életét és állást foglal fontos országos ügyekben is. Végül - a kormány Pestre érkezése és a demokratikus közigazgatási szervek, így az új polgármesteri hivatal működésének megkezdése után -, a bizottság nagyrészt mint társadalmi és közvéleményt formáló erő keresi a helyét és hatáskörét. A Budapesti Nemzeti Bizottság tekintélyét bizonyítja, hogy még működésének utolsó időszakában is, amikor már a társadalmi tennivalók kerültek túlsúlyba, olyan erkölcsi-politikai erőt képviselt, amely képes volt arra, hogy a főváros és az ország figyelmét a bányászok súlyos helyzetére, fokozott megbecsülésére, a róluk való gondoskodásra irányítsa. Az ülések jegyzőkönyvei nem az utókor számára, hanem nagyon is praktikus céllal készültek. Ez nemcsak stiláris pontatlanságokban mutatkozik meg, hanem igen gyakran rövidítésekben, ma már pótolhatatlan veszteséget jelentő összevonásokban is. Első bepillantásra is szembeötlő, hogy a tanácskozásokról készült feljegyzések éppen akkor a legszűkszavúbbak, amikor a legfontosabb ügyekben születtek döntések, s úgy válnak egyre részletezőbbekké, terjengősebbekké, ahogyan csökken a bizottság feladata, tevékenységi köre. A jegyzőkönyvekben sok utalás van más politikai fórumok tárgyalásaira, határozataira. Ezek összefüggéseit csak azok ismerhetik, akik a politikai életben már abban az időben is aktívan részt vettek, vagy akik ezzel a korszakkal behatóan foglalkoznak. A jegyzőkönyveket tehát, főleg az ifjabb nemzedék számára, szükséges volt eligazító jegyzetekkel kiegészíteni. Egészében véve megállapíthatjuk: jó, hogy ezek a jegyzőkönyvek, ha olykor szűkszavúan is, de megmaradtak számunkra. Hatalmas erővel érzékeltetik azt a küzdelmet, amelyet a Budapesti Nemzeti Bizottság tagjainak, az általuk képviselt demokratikus erőknek, s mindenekelőtt a szervezésben és cselekvésben élenjáró kommunistáknak folytatniuk kellett a főváros talpraállításáért, a forradalmi erők