A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)

előtte (A bizottság tagjai felállanak) s gondoljunk a nagy orosz népre s lángeszű vezérére, Sztálin marsallra s arra a tengernyi szenvedésre, áldozatra, s erőkifejtésre, amelyet ez a csodálatos nép magára vállalt, hogy hazáját és Európát megmentse a történelem legbecstelenebb, legszörnyűségesebb terroruralmától, rniközban a Szovjetunió Leningrádig, Moszkváig és Sztálingrádig sivataggá vált. (A bizottság tagjai ismét elfoglalják helyüket.) Erre a romokkal borított sivatagra gondolván, vérző szívvel emlékezünk azokra a testvéreinkre, akik ott vesztek az orosz mezőkön, mint katonák s mint munkaszolgálatosok, egy, a szívüktől és értelmüktől idegen ügynek kényszerű szolgálatában s azokra is, akik szinte az utolsó pillanatig véreztek s haltak meg gonosztevők és őrültek becstelen terrorja miatt. A nemzet színe-virága veszett el s ha azok a százezrek nem a németek oldalán harcoltak volna, hanem a nácizmus barbársága ellen, a dicsőség koszorúja övezné nevüket. Így csak a fájdalom, a gyász és a bűntudat keserű érzése kíséri emléküket. És gondoljunk Churchillre, a hatalmas Anglia nagy fiára, aki a reménytelenség sötét óráiban sem vesztette el hitét az emberiesség eszméiben s a demokrácia csodatevő és semmivel össze nem hasonlítható erejében, s lelket lehelt nemzetébe. Gondoljunk mélységes hálával a hős angol katonákra és a fegyvert gyártó munkások százezreire, akik bombazáporban is bátran és rendíthetetlenül teljesítették kötelességüket. Gondoljunk London sokat szenvedett népére, Coventryre, a pusztulásra s a hősiesség csodáira. És szálljon emlékezésünk az Egyesült Államok egyik, eddig legnagyobb fiának, Rooseveltnek sírja fölé. Ez a hatalmas lelkű férfiú minden népek lelkébe örök emléket állított a nagy és szabad amerikai népnek, amely az önzetlenségnek s a történelmi éleslátásnak eddig még soha nem tapasztalt példáját mutatta meg az emberiségnek. Az amerikai arzenál nélkül s az amerikai katonák haláltmegvető hősiessége nélkül még ki tudja, mennyi szenvedés várt volna Európára! Ez a szövetség, amelyhez foghatóról nem tud a történelem, kiáílotta a próbát s minden népekkel együtt reméljük, hogy ez a szövetség egyre erősebb és szilárdabb alapja lesz nemcsak az európai békének, de az egész világ békéjének is. Őszinte tisztelettel gondolunk ezen a napon Tito marsallra is és a jugoszláv köztársaság népeire, amelyek szörnyű áldozatot hoztak hazájukért és a történelembe hősi vérrel írták be el nem homályosuló emléküket. Reménységgel fordulunk mi, kis és megtiport nemzet, a szomszédos nemzetek felé és most, amikor megnyílott a béke kapuja, azt reméljük, hogy ezen a kapun eljutunk egymáshoz, hogy közös dolgainkat a közös megegyezés szellemében megbeszéljük és megoldjuk. Nem először nyilatkoztatjuk ki, hogy müyen nagy öröm és megnyugvás volna számunkra, ha a Szovjetunió bizalomteljesen és gyanakvás nélkül fogadná el az új magyar demokrácia feléje nyújtott kezét, hogy ezzel a kézfogással megpecsételődjék a Szovjetunió és Magyarország felbonthatatlan baráti kötése. Arra kell törekednünk, hogy Európa minden szabad népével baráti kapcsolatba kerüljünk, de földrajzi helyzetünk és az orosz nép véráldozata természetszerűen írja elő nekünk a Szovjetunióval és a szomszéd népekkel való legjobb és legbensőbb barátság megteremtésének követelményét. A békét, amely a szövetségesek győzelmének nyomán áldásként hullott 9* 121