A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)
Bevezető (írta : Kállai Gyula) I
A nemzeti bizottságok a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front helyi szervei, a népakarat kifejezői voltak. Bennük testesült meg a demokratikus pártok összefogott ereje a reakció ellen, a népi demokratikus Magyarország megteremtéséért, ök jelentették az új demokratikus állami élet kezdeteit. Nekik kellett létrehozniuk az új, demokratikus államhatalmi és államigazgatási, önkormányzati szerveket. A nemzeti bizottságok első feladata ebben az időszakban az Ideiglenes Nemzetgyűlés összehívásának előkészítése, a képviselők megválasztásának lebonyolítása volt, hogy létrejöhessen az új Magyarország legfőbb államhatalmi és törvényhozó szerve, valamint az Ideiglenes Nemzeti Kormány. A nemzeti bizottságok minden nehézség ellenére - maradéktalanul teljesítették e feladatukat és már ezzel is elévülhetetlen történelmi érdemeket szereztek. De a nemzeti bizottságok nagy többsége nem állt meg e feladat elvégzése után! A nép akaratából született demokratikus, forradalmi társadalmi és állami intézményekben, még az 1944. december 21-én Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzetgyűlésben és kormányban sem csak a nép képviselői foglaltak helyet. Mellettük szerephez jutottak a régi rendszer egyes reprezentánsai, volt horthysta tábornokok és arisztokraták is. Ez az adott történelmi helyzetben elkerülhetetlennek, ésszerűnek és szükségszerűnek bizonyult. Elsősorban azért, mert már akkor látható volt, hogy a régi rendszerből az újba való átmenet hosszabb történelmi időszakot ölel fel, amelynek folyamán minden fasisztaellenes erő együttműködését, vagy legalábbis rokonszenvét meg kellett nyerni. De azért is, mert az Ideiglenes Kormány megalakulása idején az ország kétharmad része még német megszállás alatt sínylődött, s Budapest és az ország teljes felszabadításáért elkeseredett harcok folytak. A pusztító hadműveletek csökkentése érdekében is következetesen folytatni kellett a nemzeti összefogásnak a Magyar Frontban megtestesült, s Szegeden már programként meghirdetett politikáját. Ez az irányvétel a horthysta hadsereg további bomlasztását, az egész magyar nép szenvedéseinek csökkentését, a kommunisták, az antifasiszta ellenállók életének megmentését, a pusztulás korszakának mielőbbi lezárását segítette elő. Történelmi adósságunk annak bemutatása, hogy a hazánk felszabadításáért küzdő Vörös Hadsereg parancsnokai, s személy szerint Vorosilov marsall, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság elnöke, milyen mély politikai érzékkel, milyen nagy tapintattal, s ennek megfelelően milyen eredményesen szolgálta egyfelől a nemzeti egység politikájának érvényesülését, másfelől a munkásosztály és parasztság demokratikus diktatúrájának kibontakoztatását. A feladatok sokaságát a szovjet hadsereg parancsnokai, tisztjei, harcosai természetesen nem végezhették el és a szerveződő új demokratikus erők helyett nem is akarták elvégezni. Ám egyaránt rendelkezésre bocsátották forradalmi tapasztalataikat, s azokat az anyagi eszközöket is, amelyek a munka megkezdéséhez, eredményes folytatásához, a kapcsolatok felvételéhez nélkülözhetetlenül szükségesek voltak. E nehéz helyzetben a nép valóban forradalmi módon cselekedett! Megakadályozta a régi reakciós hivatalnokok visszatérését és tevékenységét, s megtette a
