Pest-Budai hivatali utasítások a XVIII. században - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 6.(Budapest, 1974)

Bevezetés

kokat a közösség számára (48. sz.). Szlávy instrukciója még eró'sebben kidomborította a büntető eljárásban vitt ügyészi szerepét. A bírósági ügyintézésre volt hivatva az aljegyző, aki gyakran azonos volt az ügyésszel. A külvárosi bíróságokat Budánál később, a települést követve szervezték meg. 1733-ban nevezte ki a város Pindter Mátyást külvárosi elöljáróvá. Három évre rá tanácsi biztosok állítottak bírót és két esküdtet a mai Józsefváros élére (49. sz.). 1765 végére már különvált a „felső" és az „alsó" külváros (Terézváros és Józsefváros) szervezete, kialakult a választás rendje is, és elkészült a terézvárosi bíró első utasítása (50. sz.). A két külvárost a hatvani út (a mai Rákóczi út) választotta el egymástól. VI. Vizsgáljuk meg most azt a kérdést, megtettók-e a magukét a városok, hogy minden tisztviselőjük el legyen látva utasítással, és volt-e szükség e téren főhatósági beavatkozásra? Feltehető, hogy a legkorábbi utasítások hiánya a levéltári megőrzés esetlegességeiből származik. De valószínűbb az, hogy a polgári szervezés kezdetekor Buda és Pest nem is adott minden kinevezett tisztviselőjének utasítást. Legfeljebb az történt, hogy kinevezési decretum-ukba. belefoglalták fontosabb kötelességeiket. így Keppeler Rüdiger Gáspár, Buda sok tisztséget betöltött érdemes tanácsosa, 1700-ban mint pincemester kapott decretum-ot, mely meghagyta neki, hogy minden jövedelmet a kamarai hivatalba szolgáltasson be, és onnan is kap majd pénzt. Az utasításnak ez a személyre — és nem „a" hivatalra — szóló szövegezése egyébként Pest gyakorlatában sokáig fennmaradt. Az elszámolási hiányosságok vezethették a főhatóságokat arra, hogy az instrukció meglétének és megtartásának kérdését firtassák. 1722-ben Budán nem volt tisztújítás, de a biztosok több pontos kérdőívre kívántak tőle választ. A 3. pontban a tanács így felelt: „Circa ordinem in rebus communitatis id habemus, camerae praeest senator, cum contrascriba: telonio teloniarius, urbario urbarii praefectus, braxatorio granarius, caeterae rurali oeconomiae aut publicis aedificiis subcamerarius", akik időnként jelentést tesznek működésükről, és havi számadási kivonatot nyújtanak be. Arról azonban nem írt a tanács, hogy utasításuk lenne. Két évre rá már a Maholányi-bizottság jelentését küldte meg Bécsbe a magyar kamara. Sötét színekkel festve a város gazdálkodását, a kasznár és szegényházgondnok sikkasztását azzal indokolja, hogy sem az, sem a többi számadásra kötelezett tisztviselők nincsenek utasítással ellátva, vagy csak alig (superficiali saltern aut plene nulla instructione provisi fuerint), és számonkérés esetén erre hivatkoznak. A király idézett 1727. május 5-i rendelete 10. pontjában elő is írta Budának, hogy alárendeltjei számára megfelelő utasítást dolgozzon ki. A legsúlyosabb tanúság a budai tanács ellen Erdődy instrukciójának (2. sz.) 9. pontja. Szinte megismételve a fentieket, elmarasztalja a régi tanácsot abban, hogy a tisztviselőket — főként a számadásra kötelezetteket — nem látta el utasítással; ezért továbbítja a király rendeletét, hogy a tanács dolgozza ki ezeket, amíg pedig elkészülnek, Erdődy maga ad ki nyolc utasítást a város legfontosabb tisztviselőinek, a főkamarástól a kórház- és szegényházgondnokig. 16