Pest-Budai hivatali utasítások a XVIII. században - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 6.(Budapest, 1974)

Bevezetés

mint a város egyetlen „örökös" hivatalnoka. Mosel Antal János halála (1721) után a tanács elvileg megszüntette a jegyzői és az ügyészi funkció összekapcsolását. A jegyzőnek a tanácsjegyzőkönyv és a polgárkönyv vezetésén, a kancellária irányításán, az írásbeli munka végzésén kívül továbbra is kötelessége maradt a jogi vélemények nyújtása, a város szabadságainak védelme és „az isteni, természeti és írott jog szerinti" eljárás (30. sz.). A város irodájában gyenge fizetésért, előlépés reményében három-négy kancellista és „járulnok" dolgozott; az egyik a levéltárosi feladatokat is ellátta, 1752-től regisztrátor címmel. A kamarai hivatal egyidős a polgárság 1688-i megszervezésével (33. sz.). 1704ben a város alkamarást állított a kamarás mellé, de ebből a kettősségből nem fejlődött ki két külön hivatal, mint Budán. A kamarai hivatal szedte be a város jövedelmeit, és teljesítette kiadásait; számadásai a kiváltságlevél évétől fogva, de nem teljes sorozatban maradtak ránk. A pékek ellenőrzése a kenyérbiztosra hárult (34. sz.), a mészárosoké a húsbiztosra stb., de ezek kizárólag a tanácstól függöttek. A kamarai adminisztrációtól 1706-ban átvett telekkönyv vezetőjének tisztsége mellett (35. sz.) fejlődött ki a telekhivatal. Igen becses, a XVII. század végétől kezdve fennmaradt telekkönyvein, a polgároknak kiadott teleklevél-jegyzékein és bevételi könyvein kívül Szlávy utasítására vezette az ingatlanátruházások, az ún. „bevallások" jegyzőkönyvét is. Segédszemélyzete a budaihoz volt hasonló. A porció beszedését Pesten is az adószedő végezte (36. sz.), akinek a kamarai hivatal munkájában is kellett segítenie. A számvevő tisztségét a tanács — a polgárság korábbi javaslatára — 1746-ban hozta létre, és látta el utasítással (37. sz.). Az árvapénztár felállítását 1722-ben határozta el a tanács, és egyelőre a telekkönyv vezetőjére ruházta ezt a tisztet is. Öt évre rá azonban önálló árvaszámtartót nevezett ki, és látott el utasítással (38. sz.); ezzel megvetette a későbbi árvahivatal alapját. A budaihoz hasonló tartalmú instrukciót kapott a városi kórház gondnoka (39. sz.). A plébániatemplom gondnoka és helyettese, akik a templom vagyonát kezelték, ugyancsak a tanács hatósága alatt álltak, és utasításától függöttek (40. sz.). Budától eltérően a pesti levéltár megőrizte több egészségügyi alkalmazott: a bába, a járvány kirurgus, a halottkém utasítását és a gyógyszerész esküjét is (39. sz.). A rendészet legfőbb hatósága Pesten a kiváltságlevél óta a városkapitány volt. Első ismert utasítása szerint (41. sz.) a fertálymesterek és a kapuőrök segítségével ügyelnie kellett a városba be- és kijárókra, a városi joghatóság sértetlenségére, a rosszhírű elemek kirekesztésére. Laffert úgy rendelkezett, hogy a rendészetet és az adószedésbekvártélyozás lebonyolítását csak a négy fertálymester intézze; a század derekán ez hosszadalmas vitára vezetett a városkapitány, ill. a városi hadnagy (43. sz.) tisztéhez ragaszkodó magisztrátus, és a fertálymesterek számát hol szaporító, hol csökkentő polgárság között. Alsóbb szinten a karhatalom a vásárbíró mellett (42. sz.) darabontokból és éjjeliőrökből állott; a városi hadnagy alárendeltje volt a városi őrmester (44. sz.). A kvártélymester — akárcsak Budán — a katonaság beszállásolását intézte (45. sz.), az egyes városrészek rendjéért felelős fertálymesterek (46. sz.) segítségével. A bíróság Pesten Szlávy utasításáig (47. sz.) azonos volt a tanáccsal; azóta különálló, de nem önálló szervvé alakult. Ügyésze azonban már 1727-től kezdve volt a városnak; utasításában meghagyták, milyen esetekben indítson közkeresetet, hogyan őrködjék a statútumok megtartásán, mint szerezze meg az urafogyott hagyaté15