Pest-Budai hivatali utasítások a XVIII. században - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 6.(Budapest, 1974)

Bevezetés

tartó" tisztségéből (19. sz.) fejlődött ki a szerény létszámú árvahivatal. Az egy épületben levő kórháznak és szegényháznak gondnok állt az élén, akinek éppen úgy kellett ügyelnie a betegek, ill. szegények erkölcsös életére, mint az intézmények anyagi szükségleteire (20. sz.). A korán megjelenő városi orvos és az esküdt bábák utasításait nem ismerjük. Érdekes a „Polizei", a jó rend fenntartásának szabályozása. A budai tisztviselójegyzék csak 1786-tól tartotta fenn a városkapitány nevét, míg Pesten az egész századon át szerepel; valószínűleg a Budán állomásozó helyőrség állta útját ennek a tisztségnek. Viszont már 1696-ban utasítást kapott a hossz-, súly- és űrmértékek ellenőrzésére a mértékfelügyelő, akinek egyúttal a vendéglősöket és a munkanélküli személyeket is össze kellett írnia. A század derekán már két biztost rendeltek erre a feladatra. Minthogy bármikor ellenőrzést tarthattak, nevük már 1752-re rendészeti biztos lett anélkül, hogy feladataik megváltoztak volna; később a felvásárlók ellen is küzdeniük kellett (21. sz.). Itt tehát nem a II. József alatt (1785 végén) bevezetett rendőrségről van szó. A jogszolgáltatás területén működött a csak esküvel kötelezett bíró (22. sz.), a szindikus tisztségéből kiszakadt városi ügyész, aki Buda pereit vitte, városát képviselte, és a háramlásokat szemmel tartotta (23. sz.), valamint a bírósági szolgának és börtönőrnek egyaránt használt strázsamester (24. sz.). Tanácsi szolgák, kapuőrök, éjjeliőrök, városi hajdúk (darabontok), az egyes városrészekben fertálymesterek tartoztak az igazgatási, a hóhér, hóhérsegéd és a törvényszolga az igazságszolgáltatási személyzethez. Fizette amellett a város az egyházfiakat, a plébánia muzsikusait, az egyes városrészek tanítóit, és nem utolsósorban a külvárosi bíróságok személyzetét is. A vízivárosi bíróság 1695 táján már létezett, bíráját és négy esküdtjét a tanács nevezte ki (néha ellenőrzött választás után). Külön szolgája és egy letartóztatásra szolgáló szobája volt a bíróságnak. A század elején feltűnő horvátvárosi bíróság hamarosan beolvadta vízivárosiba, a vele egyidős újlaki azonban állandósult. A Tabánban a görögkeletiek és a katolikusok már korábban külön választottak maguknak e

gy-egy „rácbírót" és 3—4 esküdtet. Az 1727-i királyi rendelet az alsóbíróságok tisztségviselőinek kinevezését írta elő, de a gyakorlatban fennmaradt az illető városrész polgárainak ellenőrzött választása. Egy elég késői külvárosi bírói-esküdti utasítást ismerünk (25. sz.). V. Hatósági szervezetére és tisztviselőkarára nézve Pest — a polgármester hiányától eltekintve — nagyon hasonlított Budához. A város élén már a kamarai adminisztráció végezte szervezés óta a magisztrátus állt, a bíróval együtt tizenkét „szenátorból" álló belső tanács, melynek szinte korlátlan uralmát a kiváltságlevél biztosította. Ez a testület a városi igazgatásnak és jogszolgáltatásnak egységes szerve volt, 1767-től kezdve azonban bírói tekintetben felsőfokú hatósággá vált. A bírót (28. sz.) és a tanácsosokat (29. sz.) esküjük kötelezte az igazságosságra, pártatlanságra, s a város iránti hűségre. A tanácsosi helyek betöltésének módját a városnak adott utasítások és főhatósági rendeletek időszakonként eltérő módon szabályozták. A külső tanácsosok utasítást kaptak (32. sz.). A városi tisztviselőkarban eleinte a szindikus élvezte a legnagyobb befolyást, 14