Pest-Budai hivatali utasítások a XVIII. században - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 6.(Budapest, 1974)

Bevezetés

1711-i utasítása ma már nem található; fennmaradt azonban az esküje (7. sz.). így az a sajátos helyzet tárul elénk, hogy a szószólónak adott első országos utasítás (8., 31. sz.) 1781-ből származik, II. Józseftől, akiről alig tételezhetjük fel az autonómia kiterjesztésének szándékát. Még inkább utasítással látták el — ha nem is az önkormányzat első éveiben — a szakhivatalok betöltőit. Ezeknek eredete a kamarai igazgatóság korába nyúlik vissza. Tekintsük át e hivatalokat városonként. Budán az 1694 óta alkalmazott főkamarás vezette a kis létszámú kamarai hivatalt (városi pénztárt). Ide folytak be közvetlenül vagy más hivatalok útján a város jövedelmei, s innen teljesítették a városi kiadásokat (10. sz.). Az alkamarás XVII. század végi eredetű hivatala intézte a városi szőlők és pincék, a sörház, a fürdők, a városmajor, a városi házak és kaszárnyák gazdasági ügyeit, gondoskodott a vízvezeték és az utak karbantartásáról, a foglyok ellátásáról, később a közvilágításról is. Beszedte és ellenőrizte a városi kórház, szegényház, vámhivatal, serfőző, lövölde és később a tűzoltópénztár számadásait (11. sz.). Az Oberkammer ami és Unterkammeramt megkülönböztetése a bécsi minta követésére vall. Buda városa 1711-ben a Vízivárosban kezdte felépíteni sörházát, mely már 1713-ban jövedelmet hozott. Első bérlője Eyerl Mátyás serfőzőmester volt, s a város kasznárra bízta a sörház kezelését (12. sz.). Eyerl halála után házi kezelésbe került, jövedelme lassan elapadt; 1733-ban újból bérbeadták. Úgy látszik, megszűnt a sörházkasznár tisztsége is. A kamarai adminisztrációtól 1705-ben átvett telekkönyv vezetésére (ide értve a tulajdonosváltozások és jelzálogjogok feljegyzését meg a tulajdonlevelek kiadását is), valamint a velük járó jövedelmek beszedésére a városi telekhivatalt szervezték meg (13. sz.). A telekkönyv, az urbárium vezetője a város egyik legfontosabb tisztségét töltötte be; segédszemélyzetén kívül lovas kerülők, hegymesterek, kerülők és csőszök állottak rendelkezésére. Buda már korán kijelölt egy külön föld- és szőlőmérőt, aki a telekhivatalnak volt alárendelve (14. sz.). A XVIII. század folyamán a becslés a hagyományos módon, szakértő mesteremberek (Schätzleute) kiküldésével történt. A század végén már szükségessé vált a városi mérnök (Stadt-Ingenieur) állásának megszervezése. Keltezetlen — a szakirodalom szerint 1793—94-ben kiadott — utasítása a telekhivatali biztosoknak rendeli alá, és kötelességévé teszi a szükséges földméréseknek „matematikai tudásával" leendő végrehajtását, az igazgatási tanácsülések és a bevallások napjain a telekkönyvi hivatalban való szolgálatot, a telekkönyvi protokollumok vezetését, a mérések bejegyzését és a biztosoknak havonként történő bemutatását, a határok, utak, vízfolyások alapos megismerését, az utóbbiakra vonatkozó javaslattételt. A magánosoknak teljesített mérésekért napi 1 forintot, a végrehajtásoknál 36 krajcárt szedhet. A város más bevételeitől elkülönítve kellett kezelni a hadiadót (porció), s ennek kivetésére, behajtására az adószedő (15. sz.) volt hivatva. A számadásra kötelezett tisztviselők ellenőrzésére létesítették 1741-ben a számvizsgáló tisztségét (18. sz.), ebből alakult ki a jozefinus korban a városi számvevőség. A repülőhíd vámja a két várost közösen illette, ezért mindkettőjük embere volt a hídvámszedő (16. sz.). A kapuírnoknak, kapuőrnek viszont eleinte az egészségügyi kontroll volt a feladata (17. sz.), és csak később a városi vámszedés. A gyámok működésének ellenőrzése, az árvák vagyonának felügyelete, az árvapénzek kezelése már a XV. század végén külön tisztviselőre hárult; az „árvaszám13