Pest-Budai hivatali utasítások a XVIII. században - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 6.(Budapest, 1974)

Bevezetés

átfogó utasításához egyes tisztviselőknek szóló külön instrukciókat, mint Erdődy tette. Pest tanácsa enélkül is szinte évről évre adott újabb utasításokat az 1730-as esztendőkben, így az egyházgondnokoknak és a fertálymestereknek (40., 46. sz.), a telekhivatal vezetőjének (35. sz.), a kvártélymesternek (45. sz.), a külvárosi bírónak (49. sz.). Természetesnek tűnik ezután, hogy amikor a számvevő tisztségének megszervezésekor, 1746-ban utasítást kapott, ebben kötelességévé tették, hogy legyen figyelemmel arra: követték-e a számadást tevők instrukciójukat (37. sz. 2. pont). Szlávy Pál királyi biztos ugyan 1767-ben hat új utasítást bocsátott ki mellékletként (27. sz.), de ennek a lépésnek a célja az újjászervezés végrehajtása volt. A központi szervek beavatkozása tehát nem mindig látszik indokoltnak. Céljuknak az egyöntetűség megteremtését tartották, mégpedig nem csak a magyar városokban, hanem az egész Habsburg-monarchiában. Erre számos példát hozhatnánk fel. 1743-ban a magyar kamara a Budán és Pozsonyban használt formula alapján állította össze a soproni polgármester és bíró esküszövegét. Pest 1771-ben Pozsony, Sopron, Kassa és Buda példájára kapta meg a polgármesteri tisztséget. Ebben az évben a magyar kamara ki is jelentette, hogy a királynénak a városok egyformasága a szándéka. VII. Végezetül a kötet szerkezetéről és a szövegkiadás elveiről kell szólni. Az utasítások sorrendjéről fent (az I. pontban) már volt szó. Egy-egy utasítás kiadása a cím és dátum után (az általunk meghatározott dátum szögletes zárójelben) a rövid tartalmat, az eredeti címet és a korbeli tagolással ellátott szöveget tartalmazza. A jegyzetek a szöveg hagyományozására és az említett személyekre vonatkoznak. A szöveg után levéltári jelzete jön, végül a továbbélésére, módosításaira, a fellelhető újabb utasításokra vonatkozó kiadói megjegyzések. Ezek nem adják a szerv egész hivataltörténetét, csak fel akarják hívni a figyelmet az egész terjedelmükben itt nem közölt egyéb utasításokra. Ha a forrásbázis megfelelő, ezek a megjegyzések előmozdíthatják egy-egy városi szerv vagy hivatal történetének megírását. A szövegkiadás elvei eltérőek a latin és a német szövegeknél (az egyetlen magyar szöveg, 29. sz. betűhív közlés). A latin szövegekre a Magyar Országgyűlési Emlékek 1972-i forráskiadási szabályzata volt az irányadó, amelyet Benda Kálmán szívességéből használhattam. A humanista helyesírástól ez a fajta közlés csak abban tér el, hogy a nagy kezdőbetűket a mondattani követelményektől eltekintve az uralkodók címeire korlátozza, s az w és v, továbbá az i és j betűt a kiejtésnek megfelelően alkalmazza (pl. jus). A német szövegeket Mollay Károly javaslatára betűhíven közöljük, csak a központozás szabadságát tartva fenn. Ez a szöveget nehezebben olvashatóvá teszi, de a korra nézve filológiai szempontból jellemző. A szövegközlés előtt a szövegben megtartott rövidítések és a rövidítve idézett művek jegyzéke, utána pedig névmutató és a műszavak mutatója kapott helyet. Végül hálás köszönetet mondok Barcza Tibor és Varga János levéltárosoknak a szöveg összeolvasásában nyújtott szíves segítségükért. Bónis György IS