Pest-Budai hivatali utasítások a XVIII. században - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 6.(Budapest, 1974)

Bevezetés

szükséges. Szükség esetén a szószóló a magáéból hitelez az adópénztárnak. A szószóló minden hó végén pénztár kivonatot, a katonai év végén (okt. 31.) pedig számadást nyújt be a tanácsnak, külön számol el a rákosi malomról és kocsmáról, mellékletekkel. Beleszólt a választott polgárság a fertálymesterek kinevezésébe is. Kérésére alkotta meg a tanács 1733. május 8-i statútumát, amelyben a fertálymesterek számát négyről kettőre szállította le, de fizetésüket 40 forintra emelte. Négy évre rá ugyanaz a választott polgárság panaszolta, hogy két fertálymester nem elég, mert egyikük mindig porciószedéssel van elfoglalva. Ismét négy fertálymester választását ígérte meg a tanács és a választott polgárság 1749. május 2-i felterjesztése a királynőnek; de megint csak a két „használható" fertály mester fizetését emelte a tanács 1754-ben. Kérte a választott polgárság — a Laffert-bizottság utasítására hivatkozva — azt is, hogy a városi hadnagy tisztsége szűnjék meg: „kein Statt Leutinant zu sein..." (1741. szept. 9.) A tanács azt felelte, hogy már csak a hadnagyi címet adományozta fizetés nélkül, de a jövőre nézve városkapitány kinevezését tartja szükségesnek, ugyancsak fizetés nélkül. (Ilyen tisztség azonban már eddig is volt, 1. 41. sz., bizonyára betöltetlenül maradt.) A hadnagyi tisztség mégis tovább élt. A választott polgárság a tanács egyetértésével 1749. május 2-án többek között olyan felterjesztést intézett a királynőhöz, hogy a jelenlegi hadnagy után a Laffert-utasítás szerint csak négy fertálymestert választanak. Máskor, az 1747. június 12-i postulatumokban a választott polgárság a tanácstól olyan bor-, kenyér- és halbiztosok kijelölését kérte, akik a külső tanácsból kerülnek ki, erre azonban kitérő választ kapott. Ugyanannak a napnak a kívánságai között szerepel az is, hogy a lovas kerülők és a csőszök ne kerüljenek ki nemesek vagy polgárok közül, mert az ilyenek fölényeskednek. A tanács megígérte, hogy tekintettel lesz erre, s azt maga is helyeselte, hogy a kerülők és csőszök esküt tegyenek. A fejlődés során a szakszerűség szempontja érvényesült, és a választott polgárság szerepe láthatóan csökkent. Amikor pl. 1727-ben a tanács adószedőt nevezett ki (36. sz.), megindította azt a folyamatot, amelyből a pesti adóhivatal nőtt ki. Ezeket a változásokat még részletes kutatással kell tisztázni. Mégis kimondhatjuk, hogy Mária Terézia korában a pesti polgári „demokrácia" számos pozícióját elvesztette. A királynőnek az az utasítása, hogy csak írás- és jogtudó emberek lehessenek tanácsosok, Viasz Ádám esetében összeütközésre is vezetett (29. sz.). Ez a követelmény segítette az erőszakos Scopek Ferenc főjegyzőt hosszantartó családi uralma megalapozásában. Vejeinek viszálya a hatvanas években megosztotta a polgárságot; Mayrgruber Xavér Ferenc tanácsosságra való jelölése 1764-ben azt a „pártoskodást" idézte elő, amelytől Bécsben annyira féltek. Az uralkodó a következő évben a helytartótanács és a kamara vegyesbizottságára bízta a viszály elsimítását. Ennek tárgyalásai során alakultak ki az új városi szervezet körvonalai. Az így készült utasítás végrehajtására és rendcsinálás végett Szlávy Pál királyi jogügyigazgató ment királyi biztosként Pestre. Szlávy 1766 végén kapta meg utasítását, és hét hónapot töltött a városban. A vizsgálat során rendre foglalkoztatta a tanácsosokat, és megállapította, hogy mind alkalmasak feladatuk ellátására (Viasz Ádám is). A baj főokát az időközben elhunyt Scopek Ferenc főjegyző családi politikájában látta, ezért lépéseket tett vejei ellen. A sikkasztáson ért Mayer Mihály kamarást azonnal elmozdította, Papics Jánost 11