Pest-Budai hivatali utasítások a XVIII. században - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 6.(Budapest, 1974)

Bevezetés

Az 1720-as éveknek ez a — szűk értelemben vett — demokratikus fellendülése időben szorosan követte a budai „százas polgárságnak" Maholányiék útján történt megszervezését. De nem maradt hatástalan Vánosyék példája sem: Lenner János bíró szabálytalanságai ügyében évekig folyt a vizsgalat, Sauttermeister Ferenc József kormányzata alatt pedig kirobbant a tanács és a polgárság ellentéte. 1729-ben a polgári „posztulátumok" az összes tisztviselők lemondását, az újonnan választandók fizetésének csökkentését kívánták, s a tanácsnak lényegében engednie kellett. A következő évben azonban egy üres tanácsosi helynek Kerschbaumer Tóbiással való betöltése összeütközött a polgárság kívánságaival, és felszínre hozta a tanácsi sógorságkomaság rendszerét. Ez vezetett Laffert Ferdinánd báró kamarai biztosi kiküldetésére és a városalkotmány közel fél évszázadra kiható átalakítására. Laffert 1731 áprilisában, a tisztújítás szabályszerű idején kezdte meg működését Pesten. A hagyományos Szent György-nap előestéjén a magisztrátus, a két szószóló és a meghívott külső tanácsosok társaságában a „három nemzetből" megalakította a százas polgárságot. Másnap a városházán jelölt a külső tanács és választott a magisztrátus új embereket a 24 tagú testület üres helyeire. A százak ezután szószólókat, majd a tanács tagjainak sorából bírót választottak. A következő napokon Laffert igazságot tett a tanácsosi helyek betöltése körüli viszályban, és kizárta a tanács tagjait a számadásra kötelezett tisztségekből. Augusztus 7-én adta ki Pest hatóságának szóló „dekrétumát", amelyben 10 pont a városigazgatás szervezetét szabályozta, 14 pedig a kommunitás kívánságai alapján hozott tanácshatározatokat foglalta össze (26. sz.). A pesti polgárság láthatólag megnyugodott Laffert intézkedéseiben, melyeket az uralkodó egy esztendő múlva hagyott jóvá. Pest kommunitása, az ezentúl szabályszerűen 24 és 100 polgárból álló testület, a következő években ismételten követelte a Laffert-féle utasítás szigorú megtartását, különösen az álláshalmozás tilalmát illetően. A magyar kamara 1749. márc. 26-án mégis kénytelen volt jelenteni a királynőnek, hogy Pesten a Laffert-bizottság megerősített határozatait nem tartják meg. A jelek arra mutatnak, hogy a század derekán Pest közéletében a céhpolgárság befolyása sokkal erősebben érvényesült, mint Budán. A kommunitás évről évre összegyűlt, rendszerint a tisztújítást követően, de nemegyszer novemberben is, és megszövegezte követeléseit. A tanács vonakodva, gyakran csak több hónapos késéssel válaszolt e beadványokra; a polgárság kívánságai elől kitérhetett, de a közvéleményt nem vehette semmibe. Hiba volna azonban túlbecsülni e polgári képviseletnek a tanácsi oligarchiával szemben elért eredményeit. Az 1730-as években a százas polgárság hiába kért külön üléstermet a városházán, 1742-ben pedig a tanács egy hét alatt le tudta törni a kommunitásnak a repülőhíd bérbeadásával szembeni ellenállását. A választott polgárság a város életének számos kérdésére gyakorolt befolyást. Az adókezelésre a tanács 1725. márc. 16-án ezt az utasítást adta a szószólónak és a választott polgárság bizottságának: Már erre az évre készítsenek rendes adójegyzéket (conscriptio) 8 rovattal, köztük a lakosok foglalkozása, jövedelme, földje, állatállománya, adóösszege. Az adószedő és a választott polgárság embere a városházán szedi be a porciót, és azonnal bevezeti az adólistára meg az egyéni adóívre. A beszedő a szószólónak a kamarás jelenlétében nyugta ellenében adja át az adóösszeget, az adópénztár a kamarási hivatalban legyen (Cammerey). Ennek 3 kulcsát a bíró, a kamarás és a szószóló őrzik, kinyitásához az utóbbi kettő együttes jelenléte 10