Pest-Budai hivatali utasítások a XVIII. században - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 6.(Budapest, 1974)

Bevezetés

Ezt az intézkedést az év nyarán Budára küldött biztosok, Laffert Ferdinánd báró és Hunyadi József kamarai tanácsosok hajtották végre. Ezzel azonban nem állt helyre a rend Budán. Az igazolt tanácsi klikk folytatta bűnös gazdálkodását, a polgármesteri székbe meg éppen Vánosy Ferenc került. Az 1730-ban ide küldött újabb kamarai biztos, Sigray János báró jelentésében rámutatott, hogy a tanács tudatosan elködösíti számadásának részleteit. A polgárság mozgalmai elérték, hogy a magisztrátus végre ellenőrzése alá bocsássa ezeket. A magyar kamara is éveken át foglalkozott a kiderült súlyos visszaélésekkel, és elérte, hogy az uralkodó példát statuált. Az 1737 szeptember végén a városba küldött királyi biztos, Erdődy György gróf kamaraelnök október 3-án hirdette ki a király döntését. Felsorolván a budai visszaéléseket, megfosztotta tisztétől a magisztrátus valamennyi tagját, és kiutasította őket a városházáról. Az új magisztrátusnak adott részletes utasítás (2. sz.) a további visszaéléseket kívánta meggátolni. Mind a tisztikar, mind a választott polgárság tekintetében helyreállítva az 1727-i állapotot, részletesen szabályozta a tisztújítást, és bőven foglalkozott a városi jövedelmek kezelésével, a kiadásokkal és a számadások megvizsgálásával. A békét ugyan az 1739 márciusi tabáni pestislázadás megzavarta, de az utat kijelölte az Erdődy-féle utasítás. Lényeges változás csak a hetvenes években következett be. Az 1774. április 29-i királyi rendelet a kétszáznál is magasabb létszámú, nehézkes választott polgárságot—a 24 tagú külső tanácson kívül—hatvanra csökkentette. Az új testület 1775. ápr. 28-án alakult meg. II. József a szószóló utasításának kiadásával egyidejűleg (8. sz.) a külső tanácsot egybeolvasztotta a hatvanas polgársággal. Ez Budán az 1782-i tisztújításkor valósult meg. III. Pest „kereskedőváros" fejlődése mozgalmasabb volt, mint Budáé, a „fővárosé", de ennek a fejlődésnek a mérföldkövei is kamarai bizottságok voltak, s a szervezet jelentős átalakulása Laffert és Szlávy nevéhez fűződik. Míg azonban Budán a felülről küldött biztosok működése — mint láttuk — a tanácsi egyeduralom korlátozására vezetett, Pesten a polgárság mozgalmainak a fékezésére irányult. A biztosok vagy a kormányszervek beavatkozása nemegyszer „demokratikus" irányú alakulásnak vetett gátat; ennek mutatója a választott polgárság és a külső tanács. Már a kamarai igazgatóság korában „polgári választmányok" szavaztak a tisztújításon, s a kezdettől fogva meglevő német szószóló mellett itt 1691 óta megvolt a magyar szószóló is, akinek a rác lakosság érdekeit is képviselnie kellett. S amikor 1705-ben Budán 12 tagú külső tanácsot hoztak létre, a jóval kisebb lélekszámú pesti polgárság maga választotta meg ugyanezt a szervet 24 taggal. Igaz, a külső tanács itt sem lett az önkormányzat képviselője, hiszen 1721-i utasítása (32. sz.) teljes engedelmességre és a tanácsi utasítások végrehajtására kötelezte; hivatása itt is a magisztrátus munkájának megkönnyítése volt. De a külső tanács volt a magja annak a választott polgárságnak, amelynek „kívánságai" és „sérelmei" olyan jellemzőek a pesti várospolitikára. A magánosok kérvényeinek formájában szerkesztett iratokra a tanács éppen úgy rávezette döntését, mint amazokra; csakhogy ezeknek a beadványoknak nagyobb súlyuk volt. 9