Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)
b) A két munkáspárt főtitkárának levele pártjaik funkcionáriusaihoz a közös lista ügyében 1945. szeptember 27. Tisztelt Elvtársak! A Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt megegyeztek abban, hogy Nagy-Budapest 1 területén közös listával indulnak a törvényhatósági, illetve a községi választásokban. Kétség sem férhet hozzá, hogy ez az elhatározás helyes volt és bizonyára meg is hozza gyümölcsét. Meg kell azonban mondanunk, hogy a közös lista is csak akkor hozhat sikert a két pártnak s a választási győzelem csak úgy biztosítható, ha mind a két párt funkcionáriusai teljes erejüket ennek a célnak szentelik. A közös lista bizonyára már önmagában is biztosítja a két munkáspárt többségét a törvényhozásban és a községi képviselőtestületekben, de most nemcsak erről van szó: döntő többséget akarunk elérni! A két munkáspárt erejének és politikai jelentőségének minden kétséget kizáróan és vitathatatlanul kell megnyilatkoznia. És ez nemcsak az országos választás szempontjából fontos, hogy a választások már a két párt döntő győzelmének hatása alatt álljanak, hanem fontos külpolitikai szempontból is. 2 A szövetséges hatalmaknak látniok kell, hogy teljesen szabad és feltétlenül tiszta választásokból is a magyar demokrácia két legerősebb és legőszintébben demokrata pártja, a Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt kerül ki győztesen. Ebből mindenki számára önként következik az a bizonyosság, hogy a magyar nép, a főváros népe végleg szakított a múlttal s levonván az elmúlt esztendők tanulságait, őszintén a demokratikus fejlődés útjára lépett. Túl ezeken a szempontokon, a dolgozó tömegeknek elsőrangú érdeke fűződik ahhoz, hogy a két munkáspárt szilárd és vitathatatlan többséghez jusson. Egyrészt azért, hogy a dolgozók önbizalma megerősödjék, másrészt, hogy a többségre jutott két párt zavartalanul dolgozhasson és megvalósíthassa programját a dolgozók jólétének biztosítása érdekében, de harmadszor azért is, hogy győzelmével visszaszorítsa a reakciót és megfélemlítse azokat, akik a régi rendszer visszatérését szeretnék elősegíteni. 1. A budapesti községi választásokról intézkedő 7460/1945. M. E. számú rendelet 1. fejezetének 1. §-a a községi választásokat Nagy-Budapest területére írta ki, amely a tizennégy kerületen kívül magában foglalta az alábbi helységeket: Budafok, Kispest, Pesterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákospalota, Újpest megyei városokat, Albertfalva, Békásmegyer, Budatétény, Csepel, Mátyásföld, Nagytétény, Pesthidegkút, Pestszentimre, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoshegy, Rákoskeresztúr, Rákosliget, Rákosszentmihály, Sashalom és Soroksár nagyközségeket. 2. „.. .a választások megtartása végső soron nem hazai elhatározástól függött. Nemzetközi szintű külügyminiszteri döntés kötelezte erre Kelet-Európa országait. (Az 1945. szeptember 10—• október 2-i londoni külügyminiszteri értekezlet.) A nyugati hatalmak a választások megtartásától tették függővé az új demokratikus rendszerek diplomáciai elismerését, ami pedig nemcsak az ország nemzetközi helyzetének, hanem belpolitikai fejlődésének is fontos, elengedhetetlen feltétele volt." (Ságvári Ágnes: Népfront és koalíció Magyarországon 1936—1948. Kossuth Könyvkiadó 1967. 132. old.)
