Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

Büchíer József szociáldemokrata törvényhatósági bizottsági tag bírálata a BSZKRT tarifapolitikájáról 1946. július 24. Tisztelt Elvtársak! Olvasom a lapokban, hogy a Bszkrt oly viteldíj megállapítását kéri, amely alkalmas arra, hogy a hozamából kiadásait fedezheti. Óva intem az Elvtársakat, hogy ebbe belemenjenek. Aki ilyértelmű javaslatot elfogadna, támogatna, nemcsak hogy nincs tisztában közüzemi elemi dolgokkal, de már jóelőre megingatná a forint értékállóságát. Budapesten — talán — éppen én voltam az első, aki a községpolitikai gyakorlatban felvetettem azt az elvet és ennek gyakorlatban való keresztülvitelét követeltem, hogy a közüzemek tartsák el magukat. Nemcsak aktív, de passzív értelemben is. Ez azt jelenti, hogy ha az üzem bevételei magasak, ne legyen a tarifa adópótlék, hanem le kell szállítani a tarifát, ha pedig passzív — egy racionális költségvetés mellett — emelje a viteldíjakat. Igen, tartsa el magát az üzem passzív értelemben is, de nem inflációs, vagy ezt követő gyógyuló időkben. Normális időkben, amikor normális költségvetés van, de nem a háborút közvetlenül követő időkben. De inflációban mélységes bűn volt még az oly rossz pengővel szemben is, hogy a romló pengővel együtt változott a viteldíj is. Ilyenkor kellett volna a közületi támogatás és csak egy-egy kiugró alkalommal kellett volna emelni a tarifát. De itt van a forint értékállóságának biztosítása is. Hát hogyan gondolja ezt a Bszkrt? Amit a háború elpusztított, azt mind-mind ez a generáció fizesse? A leromlott kocsipark, felszerelés, sínhálózat, stb. rendbehozása igen-igen súlyos feladat. Meg is kell oldani, de nem egy vagy két év alatt. Több évre kell elosztani a költségeket, majd pedig, ha erre mód lesz, reméljük mielőbb, hosszú lejáratú kölcsönnel kell operálnunk. így mód adódik arra, hogy az utánunk következő nemzedék is meghozza a maga szerény kis áldozatát. Vigyázzunk hát és csillapítsuk a Bszkrt mohó étvágyát. Ellenkezően. A forint értékállóságát veszélyeztetjük, ha alacsony reálbérek mellett magas közüzemi tarifákat állapítunk meg, mert akkor máris kezdhetjük az egészet, az inflációs játékot. Ez a játék azonban túl veszélyes, mert tüzet foghat, amelynél nagyon-nagyon megégethetjük a kezünket.

1 Szocialista üdvözlettel: Büchler József Pl. Arch. 289. f. 9—111. őe. Tisztázat. 1. Büchler József azokra a sajtóhírekre utalt, amelyek szerint a BSZKRT a villamos átszállójegy árát egy forintban kívánta megállapítani. Mint a polgármesternek a pénzügyi szakkbizottság 1946. július 30-i ülésén elhangzott beszédéből kitűnik, ezt az összeget a főváros vezetősége is magasnak találta. A július 31-én kiadott polgármesteri rendelet ezért a villamos átszállójegy árát 90 fillérben, a gyermekjegyét 45 fillérben, a dolgozók hetijegyét pedig 7 forintban állapította meg. Az autóbuszátszálló ára 3 forint lett. A megállapított tarifák éles vitát váltottak ki a törvényható-