Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

Bevezetés

amely ugyancsak először kapott szabad teret — a Tanácsköztársaság időszakát leszámítva — az ország szellemi életében. Mindezeknek teljes bemutatása szétfeszítette volna kötetünk korlátait, ezért csak arra vállalkozhattunk, hogy e széles körű tevékenységnek elsősorban a város vezetésére, a főváros életére közvetlenül ható részét mutassuk be. Budapest nemcsak a munkásosztálynak, hanem a magyar burzsoáziának is a központja, fellegvára volt. Itt tömörült a közhivatalnoki és magántisztviselői kar zöme, s jelentős számú városi kispolgárság, értelmiség élt benne. Ezek a — társadalmilagpolitikailag heterogén — erők határozták meg az ellenforradalmi korszakban kialakított politikai képviseleteik útján az ország és benne a főváros életét. A huszonötesztendős politikai képlet a felszabadulással összeomlott és teljesen új helyzet állt elő. Időbe tellett, míg a magyar burzsoázia és szövetségesei felocsúdtak a vereségből és újra kialakították politikai képviseletüket. Ez a politikai képviselet a korábbi időszakhoz képest olyannyira megváltozott, hogy még az ellenforradalmi időszakban működött ellenzéki polgári pártok is nehezen tudtak a felszabadulás után újjáéledni. A Polgári Demokrata Párt — amely egyébként tagja volt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontnak is — és a Magyar Radikális Párt a fővárosban sem tudott komoly politikai tényezővé lenni, szerepük és súlyuk egyre jelentéktelenebbé vált. A budapesti burzsoázia és szövetségesei a kezdeti tétovázás után a fővárosban ez ideig alig tevékenykedő Független Kisgazdapárt mögé sorakoztak fel, erősen megkérdőjelezve annak paraszti jellegét. Az így keletkezett ellentmondás nem kis szerepet játszott a párt 1945 után fokozottan kiélesedő belső válságában is. Az FKgP-on keresztül politikai képviselethez jutott fővárosi burzsoázia jórészt az országos kérdések eldöntésére koncentrálta erejét, kötetünkben a források adta lehetőségek alapján a főváros vezetésére és a város életére gyakorolt hatását igyekeztünk nyomon követni. A koalícióban résztvevő Nemzeti Parasztoártnak a fővárosban nem volt számottevő tömegbefolyása, párttagjainak száma alig haladta meg a négyezret, akik főleg vidékről felkerült értelmiségiekből, egyetemistákból, részben tisztviselőkből tevődtek össze. Önálló fővárosi politikát a Nemzeti Parasztpárt nem alakított ki, törvényhatósági képviselete sem volt számottevő. Az erőteljes és alapjában demokratikus irányú pártpolitikai szervezkedés egyben kifejezője volt annak a rendkívül megnövekedett politikai aktivitásnak, amely a felszabadulás utáni időszakot általában jellemezte, és különösen magas fokra emelkedett az ország fővárosában. Kötetünk iratanyagát három fejezetre osztva adjuk közre. Az első fejezet a főváros területének folyamatos felszabadulásával kezdődik és az újjáéledő Budapest új arculatának kiformálódását kívánja bemutatni. Ebben a rendkívül nehéz időszakban vitathatatlanná vált a kommunisták vezető szerepe, amelyet e sokat szenvedett város életrekeltésében betöltöttek. A kommunisták kezdeményezésére alakultak meg a fővárosban a különböző népi szervek, elsősorban az üzemi bizottságok és a nemzeti bizottságok. Az üzemi bizottságok kezdeményező szerepet játszottak a termelés megindításában, a munkásság ellátásában, a tőkések korlátozásában és ellenőrzésében. A koalíciós pártok képviselőiből megalakult Budapesti Nemzeti Bizottság és a kerületi nemzeti bizottságok rendkívül sokrétű tevékenységet fejtettek ki, hatásuk kiterjedt az újjáéledő és a demokratikus fejlődés útjára lépő főváros életének szinte minden területére. Történelmi feladat jutott a Budapesti Nemzeti Bizottságnak, amely az