Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

e) A polgármesteri elnöki ügyosztály jelentése a főváros lakosságának Nagy budapest létrehozásával kapcsolatos állásfoglalásáról 1949. december 23. Nagybudapest megvalósításának kérdése a választások óta a köztudatban van, a törvényjavaslat benyújtása és gyors letárgyalása mégis egy kis meglepetést keltett. Ez a meglepetés jóirányú s általában helyesli a lakosság, hogy ilyen hamar törvény lett a tervből és a javaslatból. Az új kerületi beosztás csak a 20-i közlönyben jelent meg, és a napilapok csak ezután közölték, így a lakosság nagyrésze még nem ismeri kellően az új beosztásokat és határokat. A törvény megjelenése óta több kerületben lakógyűléseken, pártnapokon és egyéb módon ismertették Nagy-Budapest politikai jelentőségét, de a konkrét új határoknak a széleskörben való ismertetése csak most indul meg. A lakosság érdeklődését mutatja az is, hogy a Nagybudapest kérdésével foglalkozó lakógyűlések látogatottsága jóval nagyobb, mint a szokásos ankétoké. A kerületek általában konkrét terv alapján készülnek a további ismertetésre, így például a XIII. kerületben még 20 kisgyűlés tartását vették tervbe, ezenkívül előadásokat tartanak a tömegszervezetekben, míg a Pedagógus Szakszervezeten keresztül az iskolai tanulókkal is ismertetik az új helyzetet. Ugyancsak ez a kerület 20 000 példányban röpiratot készít, amelyben Nagybudapest és a kerület kérdését az 5 éves terv perspektívájába beállítva ismerteti. A polgári lakosságot nem igen érdekli az egész kérdés, mint ahogy máskor sem mutat érdeklődést a nép széles rétegeit szolgáló intézkedések iránt. Sőt megjegyzések hangzanak el: ha a peremvidéket emelni akarják, ez bizonyára Budapest visszafejlődésével, vagy legalábbis fejlődésének megakadályozásával fog járni. A dolgozó rétegek általában mind örömmel fogadják, s elég széles körben meg is értik politikai jelentőségét. Sok kis dolgozó, kinek a peremen kisebb földje vagy kertje van, reméli azt, hogy ezáltal jobb közlekedés révén közelebb kerül tulajdonához. Megállapítható, hogy a peremvidék lakossága — elsősorban az elmaradt falusi jellegű községeké — fokozott várakozással és reménykedéssel tekint az egyesítés elé, s azt várja, hogy ezt az elmaradottságot máról holnapra meg fogjuk tudni szüntetni. A helyi szervezetek egyrésze — így például Lőrinc polgármestere — felismerte ezt és igyekszik tudatosítani a lakossággal, hogy az évtizedes elmaradottságot nem lehet néhány hónap alatt megszüntetni és teljesen behozni, hanem csak a tervgazdálkodás keretében. Elsősorban a közművek és a közlekedés vonalán várják a legtöbbet. így például Békásmegyer lakossága már nem is szerezte be az 1950. évre a HÉV bérletjegyét, mert biztosra veszi, hogy a BSZKRT jegyek odáig érvényesek lesznek. Hasonló a helyzet a HÉV többi vonalainál is. Várják a közélelmezési helyzet javulását is és elsősorban több KÖZÉRT-fiókot kívánnak, de beszélnek a kulturális elmaradottság megszüntetéséről is.