Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

2. A főváros vezetőségének a felszabadulás előtt amúgy is gondot okozott annak a feszítő erőnek a leküzdése, amelyet a ferencvárosi, kőbányai és angyalföldi munkásság jelentett. 3. Az önkormányzati szervekben (törvényhatósági bizottság, képviselőtestületek) a virilis rendszer következtében mindenütt helyi túlsúlyt biztosított magának a burzsoázia és a főváros törvényhatósági bizottságába a peremvárosi és peremközségi munkásosztály szavazatai révén a széttagoltság miatt nem kerülhetett be senki. így a tulajdonképpen egy lakóterületen élő munkásosztály erejét sikerült megosztva tartamok. 4. A nagy pestkörnyéki községekre (pl. Csepel) nem terjedt ki az államrendőrség hatásköre, hanem az erőszakot nyomatékosabb eszközökkel érvényesítő csendőrség hatáskörében tudták tartani. 5. Az egységes városrendezés hiánya nagyban megkönnyítette a telkekkel való spekulációt és üzérkedést. 6. Nagybudapest megalkotása ellen felmerült az is, hogy a főváros pénzügyileg rosszul jár, mert a környék várossá fejlesztése nagy beruházásokat igényel. A főváros akkori vezetősége tehát ahelyett, hogy a munkásosztály által lakott területeket fejlesztette volna, inkább nagy kamat mellett felvett külföldi kölcsönökből luxus-beruházásokat létesített (például Gellért-szálló). II. Milyen hátrányokkal, nehézségekkel járt a széttagoltság a peremvárosok lakosságára, főleg a munkásosztályra? 1. Igazgatási szempontból a peremvárosok a Pest megyei alispán joghatósága alá tartoztak, és így sok kérdés elintézése nehézkes volt. Fokozottabban érvényesült ez a perem-községek viszonylatában, amelyeknek felettes hatósága a járási főjegyző (főszolgabíró) volt, így tehát a kb. 50 000 lakosú Csepel nagyközség minden fontosabb kérdése csak a járási főjegyzőn keresztül jutott az alispánhoz, ami az ügyintézésben nagy nehézséget okozott. 2. A szakigazgatási szervek, pld. kulturális, szociális, közegészségügyi vonatkozásban más szempontokat érvényesítettek a budapesti kérdésekben, mint a peremvárosi, illetve peremközségi kérdésekben, rendszerint az utóbbiak hátrányára. 3. A peremvárosok és peremközségek gyengébb anyagi helyzete, valamint tudatos osztálypolitika következtében szociális, kulturális, közegészségügyi, közlekedési vonalon a peremvárosok lakói sokkal hátrányosabb helyzetben voltak, mint a főváros lakói.