Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

delkeznek megfelelő műszaki tudással és nem is törődnek kellő mértékben szakmai ismereteik kibővítésével. így nem lehetnek igazi vezetői üzemüknek. A munkásság nagy része sem érti még, hogy a szocializmus építése egyre nagyobb műszaki feladatok elé állítja és nem igyekszik szakképzettséget elsajátítani, vagy meglevő szakképzettségét továbbfejleszteni. Mindezeknek a hibáknak elkövetéséért messzemenő felelősség terheli az üzemi bizottságok és szakszervezeti vezetők nagy részét is. Munkájukban nem kapcsolódtak eléggé a tömegekhez, bürokratikus intézkedésekre hajlottak és így nem vették idejekorán észre, hogy a verseny hamis vágányra csúszott. Nem törődtek vele, hogy minden egyes munkás tudja, hogy mi a verseny célja, s hogy mennél több munkás konkrét feladatot vállalva résztvegyen a versenyben. Nem vették idejekorán észre a bérezésben előforduló hibákat sem, ahogy nem harcoltak a normalazítás ellen, úgy tűrték azt is, hogy tényleges teljesítményeket ne fizessenek teljes mértékben és helyenként indokolatlanul szigorították a normát. Nem léptek fel a munkafegyelem meglazulása ellen sem. Felelősség terheli üzemi pártszervezeteinket és kerületi pártbizottságainkat is. Nem hajtották végre Központi Vezetőségünk 1948. november 27-i és 1949. május 31-i határozatait, nem szívlelték meg Rákosi elvtárs szavait a termelékenységről, a munkafegyelemről, a gazdasági vezetők felelősségéről. Jórészük még mindig nem érti meg, hogy a szocializmus építésének korszakában a termelés kérdései nem reszortkérdések, hanem egész pártmunkánk döntő kérdései, nem ismerték fel a termelés emelésének alapvető fontosságát a szocializmus szempontjából. így nem fordítottak és nem fordíthattak kellő figyelmet sem a munkafegyelem, sem a bérezés, vagy a munkaverseny kérdésére. III. A munka termelékenységének emelése érdekében a Nagy budapesti Kibővített Pártválasztmány elhatározta: 1. A munkafegyelem terén tapasztalható lazaságok megszüntetése érdekében az üzemekben következetesen érvényesíteni kell az egyéni felelősség elvét. A vállalatvezető egyénileg felelős az egész üzem termelési és bérkérdéseiért, de meg kell állapítani a maga területén a felelősségét a műszaki vezetőknek, művezetőknek és mestereknek is. Szigorúan meg kell büntetni, súlyosabb esetben munkahelyéről el kell távolítani azt, aki a munkafegyelem ellen vét, aki gondatlanságból selejtet csinál, aki az anyagot könnyelműen pazarolja. Biztosítani kell, hogy többet, jobbat, olcsóbban termeljünk. 2. A bérezésben arra kell törekedni, hogy minél tökéletesebben megvalósítsuk a szocializmusnak alkotmányunkban is lefektetett elvét: „Mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája szerint". A jó szakmunkásoknak munkájuknak megfelelő bért kell fizetni. Meg kell akadályozni a normák lazítását, de a teljesítménynek megfelelő bért a túlteljesítés mértékére való tekintet nélkül ki kell fizetni. A kiemelkedő teljesítményt elért dolgozókat példaként kell a többi dolgozó elé állítani. 3. A munkaversenyt széles tömegmozgalommá kell fejleszteni. Ennek érdekében a verseny egyéb formáinak megtartása mellett a fősúlyt az egyéni versenyre kell helyezni. Gondoskodni kell róla, hogy minden versenyben résztvevő munkás tudja,