Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

nak száma, akik támogatni fogják a kormány célkitűzéseit. Bizton támaszkodhatunk továbbá e munkában a jól működő, komoly erőt képviselő szülői munkaközösségek hálózatára is. Az előbb már említettem, hogy fővárosunk már eddig is figyelemreméltó eredményeket tudott felmutatni a város egészségügyének fejlesztésében. (Helyeslés.) Egyesek csodának mondják, hogy a több hétig tartó ostrom, az éhezés után a városban nem volt járvány és a népbetegségek nem tizedelték meg a lakosság sorait. Pedig nem a csodának volt ez köszönhető, hanem a főváros egészségügyi hálózatának, jó szakembereinek, odaadó munkájuknak. Különösen figyelemreméltó és örvendetes a csecsemőhalandóság nagymértékű leszorítása. E téren elértünk és túlhaladtunk sok olyan fővárost, amely a második világháború előtt még követendő példa volt előttünk. A nyugati államok fővárosaiban a csecsemőhalandóság mindinkább nő és örömmel konstatálhatjuk, hogy nálunk a fejlődés pontosan fordított. A most következő időkben minden eszközzel igyekezni fogunk közreműködni abban, hogy a főváros jó eredményeit a közegészség terén fenntartsuk, továbbfejlesszük és kiterjesszük a pestkörnyéki városokra és községekre is, ahol a közegészségügyi hálózat ma még rosszabb és ennek folytán általában a közegészségügyi ellátottság is gyengébb. A közegészségügy javításában természetesen nagy szerepe van az ország növekvő jólétének is. Nekem már nem kell majd olyan gondokkal küzdenem, amikor a főváros közellátásáról lesz szó, mint elődömnek, mert ma már nem okoz olyan gondot a főváros dolgozóinak élelemmel való ellátása. A dolgozók napról-napra tapasztalhatják az életszínvonal emelkedését, az élelmiszerfelhozatal növekedését és ennek nyomán a gyári munkásság, a háziasszonyok, a dolgozók nyugodtabban és vidámabban élhetnek. Mégis szükségesnek mutatkozik, hogy közös erővel tovább tevékenykedjünk Nagy-Budapest közellátási színvonalának emelését illetőleg, tovább dolgozzunk azon, hogy a fővárosba felhozott élelmiszer jobban legyen elosztva a belső és külső kerületek, valamint a környék városai és községei között. (Úgy van! Úgy van!) Dolgoznunk kell azon is, hogy a főváros kültelki kerületeiben és környéki városaiban semmivel sem legyen magasabb ár, mint a legforgalmasabb belső területeken. A főváros anyagi erejére támaszkodva igyekeznünk kell Nagy-Budapest dolgozóinak kultúrszínvonalát is emelni: elérhetővé kell tenni és népszerűsíteni kell a könyvet, könyvtárakat, a zenét, az irodalmat, a színművészetet Nagy-Budapest dolgozó népe, különösen a munkásosztály számára. (Helyeslés.) Hatalmas feladatok azok, amelyeket meg kell oldanunk. Mindezeknek úgy tudunk eleget tenni, ha a főváros tisztviselőinek, üzemi vezetőinek és dolgozóinak szakképzettségét állandóan növeljük. Ezért nem szabad visszariadnunk attól, hogy terveinkben komoly összegeket áldozzunk a szaktanfolyamok egész hálózatának kiépítésére, a főváros dolgozóinak további iskoláztatására. Ebben a kérdésben takarékoskodnunk nem szabad. Természetesen híve vagyok a takarékos ügyvitelnek, hiszen eddigi munkahelyemen is tapasztaltam, hogy milyen hatalmas összegeket lehet az országnak megtakarítanunk, ha gondosabban gazdálkodunk és igyekszünk munkánkat minél jobban megszervezni. A főváros gazdálkodásában már sok és eredményes lépést tettek a takarékos ügyvitel megteremtése felé, éppen ezért úgy gondolom, hogy még több városházi dolgozónak és üzemi munkásnak kell belekapcsolódnia ebbe a munkába. A régi