Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

üzemek és intézmények államosításánál, de ugyanez a szempont érvényesült akkor is, amikor egyes intézményeket, üzemeket a főváros hatáskörébe utalt. Az energiagazdálkodás országos feladat, tehát az Elektromos Műveket az ÁVIRT veszi át. Ugyancsak állami feladatnak tekinti a kormány az idegenforgalom fejlesztését, ezért átvette a Gellért-Szállót és az IBUSZ-ba olvasztotta be az Idegenforgalmi Hivatalt. A bankszervezet átalakítása keretében a Községi Takarékpénztár a Nemzeti Bankba olvadt be. Hasonló módon állami intézmények szívták fel magukba a Nagytétényi Sertéshizlalót, az Élelmiszerüzemet, a Kenyérgyárat, a Lóhúsüzemet, az Építőanyagvizsgáló és Kísérleti Intézetet és a Filmintézetet. Viszont a főváros hatáskörébe kerültek a Margitsziget, az államosított ásványvízvállalatok, az összes kerületi lakások kezelése, a Közületi Ingatlanközpont alapítása révén. A Közületi Ingatlanközpontnak fővárosi üzemként való életrehívása azt jelenti, hogy például a lakáspolitika irányításában a főváros döntő szerephez jutott; a kormány ezt, a dolgozó lakosság szempontjából rendkívüli fontos feladatkört, a főváros hatáskörébe utalta. Az állami és a fővárosi feladatkörök új megosztásával járó szervezeti változások előreláthatólag még nem értek véget. Azt azonban már most is megállapíthatjuk, hogy az Önkormányzati gazdálkodás jelentősége e változások révén semmivel sem csökkent. Az állami és önkormányzati feladatok élesebben elhatárolódtak egymástól s e változások folytán az önkormányzati feladatoknál a helyi érdekek jelentősége, az általános érdekek szempontjából, jobban kidomborodott. Megszűnt az állami és fővárosi költségvetésnek a nemzeti költségvetésben való egyesítésével az a kettősség, mondhatnám sokszor konkurrencia, amely némely téren az állam és a főváros között mutatkozott. Ilyen érvényesült például az idegenforgalmi propaganda terén: az államnak is, a fővárosnak is volt idegenforgalmi hivatala. Ilyen kettősség jelentkezett gyakran a kulturális támogatások terén: egyesületek, kulturális események rendezői a kultuszminisztériumtól s a fővárostól egyaránt kértek támogatást és ha ügyesek voltak, mind a kettőtől meg is kapták, sokszor anélkül, hogy a támogatók egymásról tudtak volna. A nemzeti költségvetésben a hatáskörök élesen elhatárolódnak és ez a konkurrencia, ez a kettősség többé nem állhat fenn az állam és a főváros között. A nemzeti költségvetésbe való beolvadásunk következménye a főváros önálló adóbevételeinek megszűnése. A főváros teljes egészében állami feladatokat valósít meg, nincs tehát szüksége arra, hogy adóbevételeivel önállóan gazdálkodjék; a feladatok megvalósításához szükséges összegeket a kormány az állami adóbevételekből támogatásképpen bocsátja rendelkezésre. Hogy mennyi legyen ez az összeg, azt a költségvetés megállapítása során folyó tárgyalásoknak kell megállapítaniok. Az állami támogatás összege az 1949. évre nagyjából megfelel a felemelt elmaradó adóbevételeknek, vagyis más szavakkal — az adóbevételeknek bizonyos kulcs szerinti felemelését feltételezve — ugyanazt az összeget kapjuk meg állami támogatásként, mint amely az adókból befolyt volna. Az adóbevételek alakulásához képest természetesen a fővárosi támogatás összege is változhat és azok kedvező alakulása esetén az előirányzatnál többet is kaphatunk. Mindenesetre feltétlenül meg kell kapnunk azt az összeget, amely a feladataink megvalósításához szükséges. Megkísérlem vázlatosan ismertetni azt az új helyzetet, amelyet a nemzeti költségvetésbe való felvételünk jelent és rámutatni azokra az okokra és tényezőkre, amelyeknek alapján ezt az új helyzetet a főváros fejlődése szempontjából kedvezőnek tartom.