Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

I. BUDAPEST ÚJJÁSZÜLETÉSE; A NÉPI ERŐK A VÁROS ÉLÉN (1945. január—1945. október)

hanem művelődési téren is érvényesült s az illetékesek azonnal fölfigyeltek, ha egy író vagy művész érdeklődése akár csak egy pillanatra is az új orosz művészet felé fordult. A hivatalos eszményt minden téren a német irodalom és művészet képviselte s bár nagy művészeink szóval és tettel mindig tiltakoztak ellene, az átlagos színvonalra a germán szellemiség nyomta rá bélyegét. Hogy ez a — diplomáciai nyelven — külpolitikai merevségnek nevezett példátlan ostobaság és lelkiismeretlenség hova vezetett, azt saját bőrünkön tapasztalhattuk, amikor az orosz bombázók megjelentek Budapest fölött. Művelődési elszigeteltségünk következményeire viszont csak lassan ébredünk rá, amint az orosz kultúra kezd lassan kibontakozni előttünk. Nehéz ripvanwinklei álmot kell kidörzsölni szemünkből és rá kell döbbennünk az igazságra, hogy huszonöt év kiesett művészi életünkből. Ezt a megdöbbenést éreztük, amikor az első orosz film bemutatóján ültünk az Urániában.

1 Kósza hírek az orosz filmművészet nagyságáról ugyan még az évtizedes náci-propaganda gátjain is átszivárogtak, de a műalkotás meleg közelségét és meggyőző igazságát a magyar közönség sohasem élhette át. Most végre találkozott az orosz filmmel. A „Tovaris P." propagandafilm, de a legjobb propagandafilm, amit eddig láttunk. Egy orosz nő életét eleveníti meg, akinek férje elesik a háborúban s akinek gyermekét állati kegyetlenséggel ölik meg a németek. Kétségbeeséséből a bosszúérzés rázza föl, a falu polgári menekültjeiből partizáncsapatot alakít és ezerszeresen fizeti vissza az elszenvedett fájdalmakat. De az egyéni bosszú lassan háttérbe szorul és a németek elleni küzdelem egy hazájáért harcoló hőslelkű nő magasztos eposzává szélesedik. A jó film többé-kevésbé mindig propagandaanyagot is közvetít, tanít, erkölcsi vagy politikai tettre serkent, vagyis nemcsak szórakoztatásra szolgál, mint ahogy a polgári szemlélet kívánta. Olyan, mint a jó szónok, nemcsak beszél, hanem tettet is érlel a közönségben. De ez a veszélye is. Jaj annak a rendezőnek, aki túl engedi áradni a propagandaanyagot a művészi korlátokon és vége annak a filmnek, amelyben a politikum csak egy szalmaszálat is rak a művészet útjába. Ezt a kényes problémát oldja meg kifogástalan tapintattal a „Tovaris P." rendezője.

2 A lélegzetelállító jelenetek, drámai hallgatások, rohanó képtömegek, géppuskakattogások és egyes idülikus percek elugró és egymásba folyó sorozatában mindig ott érezzük a nagy Rendet: a művészetet. A rendező és az operatőr hihetetlenül egyszerű eszközökkel dolgozik. Semmi különös trükkel, technikai tornamutatvánnyal, erőszakolt hatáskereséssel nem találkozunk, de annál tökéletesebb a színészek játéka, beállítása és a fotográfia. Különösen a főszereplő színésznő játszik végig csodálatosan széles drámai skálát. A mellékalakokat rendkívüli érzékkel válogatták ki, minden fej mesteri maszk és külön élő jellem. A filmben igen kevés a beszéd, de annál több a mimika. Aláfestő zenéje hatásos és mégis szerény. A „Tovaris P." bizonyára nem a leghíresebb orosz filmalkotások közé tartozik, mégis megdöbbentő hatást váltott ki a magyar közönségből. Ezután már alig várjuk, hogy a nagy orosz filmek is vetítésre kerüljenek. Nemcsak közönségünk művészi 1. Az első filmelőadást a felszabadult Pesten 1945. február 4-én tartották az Uránia Filmszínházban. Vetítésre került a „Felszabadulás felé" című híradófilm, amely a Vörös Hadsereg diadalútjáról számolt be az oreli csatától Budapest ostromáig. 2. F. Ermler.