Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)
jövedelmi források után való kétségbeesett kutatása mit jelentett az adózó közönségre nézve, azt mindnyájan ismerjük a múltból. 3—4—500 százalékos volt a városokban a pótadó. Az önkormányzatok jelentó'sége semmivel sem lesz kisebb, ha a közigazgatási reform során, amely jönni fog, az önkormányzatok összeépülnek a gazdasági élet irányításával. Mert nemcsak azt kell nézni, hogyan folynak be a jövedelmek, hanem azt is, hogy az önkormányzat hatóköre, hatósugara meddig ér el. Az igazgatás, valamint a gazdasági élet vezetése a régi rendszerben nyilvánvalóan két, teljesen különböző szektor volt és az önkormányzatnak semmiféle beleszólása nem volt a gazdasági élet irányításába. Ez az állapot a közigazgatás reformja után nyilvánvalóan nem fog így maradni. Bizonyos területeken máris új dolgokat alakított ki az élet, így például vármegyénként tervmegbízottak vannak, továbbá közmunkahivatalok, amelyek mind-mind nincsenek benne a régi önkormányzat szerkezetében. Hogy egyáltalán foglalkozunk azzal a kérdéssel, hogy hol mit vessenek; hogy a termelési szerződések milyen viszonyban legyenek a megye ellenőrzésével stb.: mind arra vall, hogy a népgazdaság irányításában az igazgatás nagyobb szerepet fog kapni, így az igazgatás hatósugara olyan területekre is kiterjed, amelyeken a múltban nem volt meg, amelyeket a múltban nem ellenőrzött. De nő az igazgatás szerepe a kerületeket illetőleg is. Nemcsak a Tausz bizottsági tag úr által tett nagyon helyes javaslatról 3 van szó, amikor a kerületek tekintélyét emelni akarjuk, hanem arról, hogy intézményesen arra törekszünk, hogy a kerületeket minél jobban kifejlesszük és vezetőiknek minél nagyobb tekintélyt adjunk; intézményesen arra törekszünk, hogy a kerületeknek az ügyintézésben mind nagyobb szerepük legyen, nehogy lényegében átküldő hivatalokká váljanak. Ehhez szükséges a kerületi önkormányzat, a népi szerveknek a kerület közigazgatásába való széles bevonása —, és ez a múlthoz képest mind-mind változást, fejlődést jelent akkor, ha nemcsak azt a bizonyos pénzügyi szektort nézem, amelyet mint végső és döntő érvet a kapitalizmus alakított ki. Hol volt a fejlett önkormányzat ott, ahol alapjában véve a polgármesternek volt egyéni ügyintézése és nem volt testületi vezetés? Pedig megint jelentős ismérve mind az önkormányzatnak, mind pedig a demokrácia felfogásának: a testületekkel való irányítás, amely annakidején még a polgári demokratikus országokban is megvalósult. Véleményem szerint tehát éppen az volna ebben a kérdésben a hiba, ha mi a polgári demokráciákban, vagy a Magyarországon kialakult önkormányzat fogalmát egyedül lehetséges formának felfogva, azt, mint legmagasabb értéket ismernénk el és mint ideállal hasonlítanánk vele össze azt, ami majd azután kialakul. Ebben az esetben igaza volna Kabakovits bizottsági tag úrnak. Ha azonban tekintettel vagyunk mindarra, amit mondottam, tehát arra, hogy a mi felfogásunk szerint csak a pénzrendszeren, a pénzgazdálkodáson, általában a tőkének a mindenhatóságán épülő társadalmi, politikai és gazdasági rendszerben természetes az, hogy ez a kérdés döntő; továbbá arra, hogy mi a népet mennyi más téren vonjuk bele az ügyek vezetésébe és milyen új területekre terjed ki az igazgatás irányítása: akkor azt hiszem, vala3. Tausz János előterjesztéséről van szó, aki kérte, forduljanak a kormányhoz javaslattal, hogy a kerületi elöljárók a törvényhatósági bizottság közgyűlésén résztvegyenek. A 12/500/1948. Korm. számú rendelet alapján 1949. február 23-i közgyűlésén már a kerületi elöljárók is résztvettek.
