Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

egésze és mellettünk állottak a főváros hősi fizikai és szellemi dolgozói. (Élénk helyeslés és taps minden oldalon.) Tisztelt Közgyűlés! Mint ismeretes, most nem az a cél, hogy új költségvetést terjesszünk elő. Nem az a cél, mert a törvényhatósági bizottság tagjai előtt bizonyára ismeretes, hogy a Gazdasági Főtanács és a köztársaság kormánya úgy rendelkezett, hogy a költségvetési év 1949. január 1-től kezdődőleg azonos a naptári évvel. Ugyanakkor felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy 1948. augusztus 1-től december 31-ig terjedő időszakra kérjen az országgyűléstől kellő időben felhatalmazást a gazdálkodásnak az 1947/48. évi keretek között való továbbvitelére. Mi is tehát erre az időre kérünk a törvényhatósági bizottság közgyűlésétől felhatalmazást és egyúttal felkészülünk a január 1-től kezdődőleg megvalósuló nemzeti költségvetés új formáira és azokra a feladatokra, amelyek abból a főváros számára is adódnak. De mégsem olyan indemnitást kérünk, amely egyszerűen azt jelenti, hogy bevételeinket és kiadásainkat ugyanúgy irányozzuk elő, mint ahogyan azt az elmúlt költségvetési év során tettük és azt sem kívánjuk az indemnitás kérése során mondani, hogy felhasználásuk is ugyanúgy történik, mint az elmúlt időszakban. Mi indokolja az elmúlt költségvetéstől való eltérést? Ha azt szoktuk mondani, hogy a költségvetés két rideg számadatnak: a bevételnek és a kiadásnak az összeegyeztetése, nyilvánvalóan akkor kell változtatnunk a költségvetésen, amikor annak vagy bevételi vagy kiadási előirányzatai megváltoznak. A bevételnél — mint a jelen tervezetből látható — 10 százalékos emelkedést irányoztunk elő. Meggyőződésem, hogy a várható bevételeknek ilyen módon való becslése egyáltalán nem túlságosan optimista. Két okból nem az. Elsősorban azért nem, mert ha az elmúlt esztendő bevételeit nézzük, meg kell állapítanunk, hogy az első nehéz hónapok után a bevételek állandóan emelkedő irányzatot mutatnak és a bevételi átlagot csak az első hónapok lassú bevételei csökkentették. Másrészt nem túlságosan optimista ez a becslés azért sem, mert azóta a magyar ipar produkciója olyan jelentős mértékben emelkedett, hogy ipari össztermelésünk értékben augusztusra el fogja érni a békebelit — nem beszélve azokról az iparágakról, amelyekben már messze felülmúltuk az 1938-as év eredményeit. Jó termés előtt állunk és ez mindenkor kihat az adóbevételekre. Igen nagyarányú építkezéseket indítottunk meg a köztársaság kormányának segítségével a főváros területén, pezsdülő életet teremtettünk, ami természetszerűleg hozzájárul a bevételek növekedéséhez. Végül az államosított vállalatok — minden ellenkező híreszteléssel szemben — olyan nagyszerűen adóznak, hogy a folyó hónapban adóbevételeink szinte nem várt mértékben nőttek a múlt hónapiakhoz képest. (Élénk helyeslés és taps minden oldalon.) Bevételeink elemzésénél már megállapíthatjuk azt a tényt, hogy világosan látszik a különbség, amely fennáll egy olyan ország gazdasági életének adózási rendszere között, amely nagyrészt kapitalista és olyané között, ahol a vállalatok nagyrésze már társadalmasítva van — hiszen a bevételek között elsősorban a forgalmiadó emelkedett igen nagy mértékben és a rövidesen bekövetkező forgalmiadó-reform, amely mégjobban alkalmazkodik a jelen gazdasági élet szükségleteihez, előreláthatólag még további emelkedést fog jelenteni ezen a téren. Végül nem optimistán számítunk az emelkedésre azért sem, mert hiszen az a 600 millió forint, amelyet a jóvátételi kötelezettség felének a Szovjetunió által való elengedése jelent, illetőleg az a 900 millió forint, amelyre ez a 600 millió forint növekedik akkor, ha Jugoszlávia és Csehszlovákia részéről hasonló engedmény követ-