Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

lási folyamatot tettek lehetővé a város politikájában, de gondolok arra is, hogy a főváros helyzete és feladatai, az államhoz való helyzete éppen úgy megváltozott, mint ahogyan az egyes dolgozóknak az államhoz vagy államosított vállalatokhoz való viszonya is megváltozott. (Úgy van! Úgy van!) A főváros intézményei, vállalkozásai, részvénytársaságai, üzemei olyan időben fejlődtek ki, amelyet gazdasági összetétel szempontjából egy vegyes feudál-kapitalista korszaknak szoktunk nevezni és amelyben az volt a községesített vállalatoknak a feladata és lehetősége — amelyek létesítését elsősorban a közgyűlésben akkor található demokratikus erők szorgalmazták —, hogy a magánvállalkozással és a magánkapitalizmussal szemben bizonyos árkiegyenlítő politikát folytassanak. Ez a feladat ma már természetesen megváltozott, hiszen elsősorban nem magánvállalatokkal, hanem az államhatalom kezében levő és a dolgozók összességét képviselő vállalatokkal kellene versenyeznünk, ami teljesen értelmetlen lenne, minthogy az államhatalom és a főváros összetétele politikai szempontból tökéletesen azonos: az államhatalom az ország, a főváros pedig a főváros dolgozóinak összességét képviseli. (Élénk helyeslés és taps minden oldalon.) Az a megosztás főváros és állam között, amely a feladatok szempontjából az elmúlt rendszerben fennállott — és amikor egyes feladatokat egyszer államiaknak, máskor fővárosiaknak jelöltünk meg —, a feladatok megosztásának nem egyedül lehetséges módja a világtörténelemben, hanem olyan módja, amelyet az akkori társadalmi és gazdasági rendszer erői tettek természetessé és hívtak életre. Természetes tehát, hogy ha ezeknek az erőknek az összetételében változás következett be és eltolódás történt a népi erők javára, akkor a feladatoknak ilyen méretű és ilyen mértékű megoszlása szükségszerűen megváltozott. Ez a tény deklarálódott is az elmúlt időszak folyamán néhány olyan gesztusban, amikor az államhatalommal szemben néha mint átadók, néha pedig mint átvevők szerepeltünk. Deklarálódott abban a tényben, hogy a Mátravidéki Erőmű, vagy a Községi Élelmiszerüzem ma vegyes vállalkozások, amelyeknek 50%-a az állam, 50%-a pedig a főváros tulajdonában van. De deklarálódott akkor is, amikor a főváros minden térítés nélkül megkapta a Wekerle-telepi vízműveket, megkapta a Vérmezőt, a Margitszigetet, a Lukács-fürdőt és a Palatínus Strandfürdőt. Ezekkel a változásokkal párhuzamosan folyt egy agitáció a törvényhatósági bizottságban és a város életén belül, amely azt akarta bebizonyítani, hogy a feladatoknak abban a megosztásában, amely mai gazdasági helyzetünk struktúrájából következik, a főváros kárára történtek eltolódások. Sőt volt olyan agitáció is, amely követelte, hogy azt a gazdasági változást, amely az ország egész területét — annak legnagyobb ipari üzemétől kezdve a legkisebb szatócsüzletig egyaránt — érintette, állítsuk meg a cinkotai vámnál és az óbudai köztemetőnél és ugyanakkor, amikor az ország egész területén, egész gazdasági életünkben minden megváltozik, a főváros maradjon pontosan ugyanúgy, mint ahogyan a feudál-kapitalista berendezés keretében volt. Ez nemcsak politikailag, hanem értelmi szempontból is minden vonatkozásban tarthatatlan álláspont, mert nyilvánvaló, hogy senki és semmi sem vonhatja ki magát ezeknek a változásoknak a törvényszerűségei alól, még akkor sem, ha ki akarná magát vonni — ami természetesen a főváros esetében nem áll fenn, mert mi, mint demokratikus erő, a változásokat szolgálni és nem akadályozni kívánjuk. (Élénk helyeslés és taps minden oldalon.)