Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

radalom eddig elmaradt követelésének végrehajtása volt — csak egy lépést jelentett a kultúrforradalom útján. Hátra volt még többek között a középiskolák és egyetemek padsorainak megnyitása a munkásfiatalok előtt. E feladat megoldása jegyében indultak meg majdnem kizárólag csak a fővárosban a szakérettségis kollégiumok és nyitották meg az akkor még nyolcosztályos gimnáziumok ötödik osztályait az általános iskola nyolcadik osztályát végző munkásfiatalok előtt (140). A kulturális forradalom egyéb területein elért eredményeit mutatja a Budapesti Statisztikai Hivatalnak a budapesti gyárakban végzett felmérése (137), az Úttörő Vasút és Úttörő Köztársaság felavatása (138). Csak a szocialista forradalom győzelmének évében került sor a Margitszigeti belépődíj megszüntetésére (135). Milyen volt e lázas átalakulás közepette az ország fővárosának mindennapos élete, hogyan illeszkedett be e nagy társadalmi átalakulásba? Számos iratunk — a belügyminisztérium számára készített jelentések, a város vezetőinek állásfoglalásait a különböző fórumokon elhangzott összegezéseik (131, 136, 144, 146) ma is időt, állóan érzékeltetik a korszak kiemelkedő eredményeit és egyes ellentmondásos vonásait. A várospolitikában, annak legfelsőbb testületében, a törvényhatóságbizottságban a két munkáspárt egyesülésének eredményeképpen egyértelművé váli az MDP vezető szerepe. Az FKgP és az NPP — miután erőteljes tisztogatást hajtott végre saját soraiban — teljes mértékben egyet értett a szocialista átalakulással (134c, 142). E pártok komoly reményeket fűztek a Függetlenségi Népfront megalakításához, amelynek létrehozására 1949 tavaszán került sor (146). A Függetlenségi Népfrontban létrejött összefogás alapján zajlottak le az országgyűlési választások 1949 májusában (152). A Népfront azonban az MDP-ben felülkerekedett szektás-dogmatikus politika következtében a pártok elsorvasztásának eszközévé vált. Ez a súlyos politikai hiba éreztette hatását a főváros önkormányzati testületeiben is, a kétségtelenül többször is joggal bírált időhúzó „parlamentesdi" ugyan megszűnt, de a városi vezetőtestület összmunkájára egyre inkább a felülről jövő intézkedések vita nélküli elfogadása vált jellemzővé. A főváros új helyzetéről a város vezetői alapjában optimistán vélekedtek (139, 141, 144). Optimizmusuk indokoltnak tűnik, hiszen a hároméves terv végrehajtásának eredményei, az ipari termelés növekedése, a foglalkoztatottság kedvező alakulása, az iparban folyó nagyarányú építkezések, az állami kereskedelem növekvő térfoglalása a lakosság életszínvonalának javulását eredményezték (143, 145, 146). A főváros önállóságának elismeréséül könyvelhették el a Fővárosi Tervhivatal felállítását (156). Tovább folytatódott a kulturális forradalom, amelyet a főváros vezetősége a maga eszközeivel is gyorsítani igyekezett (150). A főváros egyre nagyobb szerepet kapott a közoktatásban (154), az MDP nagy-budapesti Pártbizottságának kezdeményezésére nagy figyelmet fordítottak a dolgozók gyermekeinek továbbtanulására (157). Kicsendülnek az iratok sorai közül a lakáshelyzet megoldatlanságáról szóló aggodalmak (131, 132, 153), az elért gazdasági eredmények mellett az ipari termelésben megmutatkozó gondokról is szól az MDP nagy-budapesti Pártválasztmányának határozata (159), a fasizmus elleni soha el nem évülő harcra figyelmeztet és a közelmúlt szörnyűségeit idézi a budapesti nyilasvezetők felelősségre vonása (129, 149). A szocialista forradalom győzelme megoldásra váróan vetette fel a közigazgatás egészének reformját. A közigazgatási reform szinte közvetlenül a felszabadulás óta