Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

igyekszik megváltoztatni vagy mellékútra terelni. A főváros szocialista dolgozói történelmi joguknak és kötelességüknek érzik, hogy ebben a kérdésben nyíltan állást foglaljanak és tiltakozzanak az ellen, hogy nem érvényesítik a pártfegyelmet olyan kísérletekkel szemben, amelyek a párton belül a munkásosztály különböző csoportjait igyekeznek egymással szembeállítani. 8. A nyolcadik pont a személyi kérdések túlzott érvényesülése ellen tiltakozik és személyi kérdések helyett az érdemi szempontok érvényesülését kívánja. 9. A kilencedik pont az ifjúsági mozgalomban jelentkező tünetekre mutat rá és hangoztatja, hogy azokat az elemeket, amelyek politikai eltévelyedéssel nemcsak az ifjúsági mozgalmat, hanem az egész pártot kompromittáló magatartást tanúsítottak, haladéktalanul távolítsák el. Felhívja továbbá a figyelmet az üzemszervezés területén mutatkozó szabályellenes tünetekre. 10. A 10. pontban „a fővárosi végrehajtóbizottság egyhangúlag teljes bizalmatlanságát fejezi ki Szélig Imre elvtárssal, mint a szervezési főosztály vezetőjével szemben, aki elfogultan, a párt és az egyetemes munkásosztály érdekeinek hamis félremagyarázásával, diktatórikus módszerekkel ébren tartja és éleszti az elégedetlenség szellemét" és magatartásával védelmezi a pártot veszélyeztető tevékenységet. 11. A 11. pont a pártsajtó területén mutatkozó állapotok gyökeres megváltoztatását kívánja és elsősorban a párt központi lapjára utalva, hangoztatja, hogy a lapok ne ötletszerű és személyi politikát, hanem a szocialista osztályharc és a munkásegység politikáját képviseljék. 12. A 12. pont kifejti, hogy e kívánságok teljesítése a Szociáldemokrata Párt, a magyar munkásosztály és a magyar demokrácia jövője szempontjából döntő jelentőségű. Utal azokra a súlyos következményekre, amelyek a 35. kongresszuson kötött kompromisszumból származtak és az alkotmányos pártgyűlés haladéktalan összehívását kívánja, hogy utána új és egységes szellemű pártvezetőség tölthesse be történelmi feladatát. A fővárosi végrehajtóbizottság a következőkkel zárja határozatát: „Pártunk önállóságát és függetlenségét nem azok védik meg, akik e szavakat üres frázisként hangoztatják, hanem csakis azok a forradalmi szocialisták, akik szervezetileg elég erősekké, szellemében még szocialistábbá akarják és tudják tenni és akik el vannak szánva a könyörtelen harcra minden és mindenki ellen, ami és aki ennek útjában áll." A határozatot a főváros végrehajtóbizottságának valamennyi tagja aláírta. Szakasits Árpád elvtárs válaszában kijelentette, egyetért a határozat szellemével és hangsúlyozta: a pártnak a legközelebbi kongresszuson egységesen baloldali szocialista osztályharcos arculatot kell mutatnia.

1 Népszava 1948. január 4. 1. A Fővárosi Végrehajtóbizottság határozatára válaszként a Népszava 1948. január 11-i számában megjelent a Pest környéki végrehajtóbizottság állásfoglalása, amely elítélte a fővárosi végrehajtóbizottság közleményét és megvédte Szélig Imrét. A vita folytatásaként ugyancsak a Népszavában tették közzé 1948. február 1-én számos szociáldemokrata szakszervezeti és üzemi funkcionárius aláírásával azt a közleményt, amelyben egyetértésüket fejezik ki a fővárosi végrehajtóbizottsággal és ugyanilyen állásfoglalásra hívják fel a Pest környéki szociáldemokrata munkásságot.