Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)
Ezt a taktikát láttuk a legutóbb leleplezett összeesküvéssel kapcsolatban. 4 A Kisgazdapárt egyes szószólói eleinte elbagatellizálni igyekeztek a kérdést, jelentéktelennek feltüntetni a dolgot. A közigazgatási bizottságban egy héttel ezelőtt azt mondotta a Kisgazdapárt egyik tagja, hogy egyetlen kisgazdapárti városatya van belekeverve az ügybe, az is ismert régi baloldali. Ma már ezt természetesen nem lehet mondani, ezen a beállításon ma már túlhaladt az idő. Azután következett az újabb figura: belemártani a többi pártot, a munkáspártokat is az összeesküvésbe, elterelni a figyelmet sajátmagukról, másokat is magukkal rántani. Ezen kísérlet felett is elszaladt az idő, az események hatása alatt ma már ez a taktika is tarthatatlanná vált. Nehogy azt mondja valaki, hogy káröröm beszél belőlem, nehogy azt mondja valaki, hogy az eseményekből politikai pecsenyét akarunk sütni — bár a pecsenyéhez a Saláta meg van. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Illetőleg nincs meg!) Nagyon sajnáljuk, hogy az események figyelmeztető szavainkat ilyen súlyos formában igazolták. Mi nem a Kisgazdapártnak akarunk ártani, amikor az igazságot megállapítjuk, mi az ország ügyét akarjuk egy lépéssel előbbre vinni. Nem elégtétel nekünk, ami történt, nem örülünk neki. Élénken emlékszem még az első ideiglenes fővárosi törvényhatósági bizottság üléseire. Úgy ültünk egymás mellett, hogy az egész közgyűlési terem baloldalnak számított, jobboldal, hogy úgy mondjam, nem volt. Emlékszem még Kővágó polgármester úrnak arra a félig tréfás elszólására, amellyel úgy akarta jellemezni a közgyűlést, hogy: „a szélsőbaltól a szélsőközépig". Ez a helyzet már a múlté, ma már csak a múltnak szép emléke. Ma már bizony sokszor úgy állunk egymással szemben, mint baloldal a jobboldallal szemben. Ma már csak a múlt szép emléke, hogy akik eredetileg idejöttünk, valamennyien azoknak éreztük magunkat, akik a múlt rendszerrel szembenálltunk, akik a múlt rendszer bűneitől tisztáknak éreztük magunkat, akik harcoltunk az elmúlt rendszer ellen, akik az elmúlt rendszer üldözöttjei voltunk. Magyar Miklós: Ebben most is egyek vagyunk! Széli Jenő: Sajnos, ez a helyzet már a múlté. Ma már más hangulat uralkodik a közgyűlési teremben — és nagy baj, hogy így van, de ez nem a mi hibánk. Véleményem szerint valamennyiünknek, de elsősorban a közgyűlés többségét adó pártnak tiszta utat kell választania: merre menjünk és merre ne menjünk? (Úgy van! Úgy van! — Taps a baloldalon.) Vagy együtt menetelünk az ország felépítésében úgy, mint akkor, amikor ennek a közgyűlésnek munkája megindult, vagy pedig kérlelhetetlenül szembenállunk egymással. Küzdeni és harcolni fogunk, de — amint Jármay bizottsági tag úr mondotta — a világnézeti harc már világszerte eldőlt a demokrácia javára, a demokrácia további építését megakadályozni nem lehet. Akik nem ezen az úton akarnak haladni, azokkal szembeállunk, küzdünk, harcolunk velük, bár így energiánk jórésze belső harcokban fecsérlődik el. Magyar Miklós: Nem harcolunk, hanem összefogunk! (Helyeslés.) Széli Jenő: Nagyon szép, hogy összefogunk, ennek nagyon örülünk. A deklará4. 1947. január 5-én a Szabad Nép közölte, hogy a Belügyminisztérium köztársaságellenes összeesküvést leplezett le. Az összeesküvés élén a Magyar Testvéri Közösség elnevezésű illegális szervezet állt, amelynek tagjai közül számosan az FKgP-hez tartoztak. (Részletesebben lásd: Ságvári Ágnes: Népfront és koalíció Magyarországon 1936—1948. Kossuth Könyvkiadó. 1967. 178. oldal.)
