Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

egyik láncszeme volt azoknak a fasizáló törekvéseknek, amelyeknek Gömbös Gyula oly pregnáns képviselője volt. Az általa ellenjegyzett ez a törvény lábbal tiporta a fasiszta államhatalom részére oly kényelmetlen önkormányzat természetes és elidegeníthetetlen jogát, tudniillik azt, hogy az önkormányzat maga válassza meg azt a személyt, akit képviseletének díszével felruházni kíván. A felszabadulás után a tiszta demokrácia ősi forrásához: a népakarathoz tértünk vissza és azon voltunk, hogy a népakarat érvényesülését közjogi intézményeinkben is biztosítsuk. Éppen ezért fővárosi vonatkozásban szakítottunk a demokratikus követelményeket ki nem elégítő főpolgármesteri intézménnyel, mert ez még 1872-es eredeti fogalmazásában sem illeszthető bele egy demokratikusnak tekinthető önkormányzati rendszerbe. A Budapest székesfőváros közönségét képviselő törvényhatóság a Budapesten székelő kormánnyal és annak hatóságaival közvetlenül érintkezhetik. Itt tehát nincs szükség a főispánt pótló főpolgármesteri intézményre. De kétségkívül szükség van egy olyan funkcionáriusra, aki magától a törvényhatóságtól kapja megbízatását és azt a jogát, hogy az önkormányzat akaratának érvényesülésére az igazgatás irányában felügyeljen, másrészt az önkormányzat érdekeit az állami közigazgatás felé eredményesen képviselje. E helyzeténél fogva a közgyűlés elnökének feladata, hogy befelé az önkormányzati közigazgatás és a törvényhatósági pártok együttműködését biztosítsa, kifelé pedig a kormányzat irányában kiegyenlítő szerepét betöltse és így hatékonyan közreműködjék Budapest életének irányításában. Ez a felismerés vezette rá Budapest törvényhatósági bizottságát, hogy a maga hatalmas erkölcsi súlyával és országos közvéleményt kialakító tekintélyével kezdeményező példát mutasson a közjogi fejlődés útján is. Az önkormányzati berendezkedés során ebből a célból hívta életre a törvényhatósági elnöki tisztséget, személyhez kötötten, minden fizetés és javadalmazás nélkül. Tisztelt Közgyűlés! Mint a törvényhatóságj bizottságnak, demokratikus módon, titkos szavazás útján megválasztott elnöke, indíttatva érzem magamat, hogy innen az elnöki székből hangot adjak a törvényhatósági bizottság túlnyomó többségét alkotó koalíciós pártok közös elgondolásának a várospolitika, a városfejlesztés és a városépítés előttünk álló nagy feladatait illetőleg. Bár a felszabadulás óta csaknem két esztendő telt el, sem az elnök jogállásában, sem a törvényhatósági életben, például a közigazgatási bizottság összetételében bekövetkezett változások még mindig nincsenek kodifikálva. Ez a körülmény, de másrészt, hogy a székesfőváros közigazgatását más vonatkozásokban is valóban demokratikus alapokra fektessük, az új fővárosi törvény haladéktalan megalkotását szükségessé teszi. A székesfőváros törvényhatósága által erre a célra annakidején kiküldött különbizottság munkáját remélhetőleg mielőbb befejezi és megvitatás végett elénk terjesztheti a kormányhoz felterjesztendő törvénytervezetünket. A törvényalkotás a nemzetgyűlés feladata ugyan, demokratikus államberendezésünk azonban nem fogja a székesfőváros önkormányzatát mégegyszer olyan helyzetbe hozni, amely az előző rendszerben szokás volt, hogy tudniillik az önkormányzat meghallgatása nélkül döntöttek az önkormányzatról. Az új fővárosi törvény életbelépése után különösen a jogalkotás terén fontos feladatok haramiának a törvényhatósági bizottságra. Szabályrendeleteinket ugyanis