Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

amit csak saját erőnkből megtehetünk, mert csak így várhatjuk méltán az államtól, hogy anyagi segítséget nyújt a főváros iskoláinak helyreállításra. Százezer aranypengő rendkívüli segélyt kér a város. Többször elmondottuk már véleményünket a főváros pénzügyeiről. Most röviden csak annyit, hogy a fővárosnak minél előbb rendbe kell hoznia háztartását. Különösen fontos ez éppen ezekben a napokban és hetekben, hiszen a jó pénz megteremtése érdekében nem szabad megterhelni az államháztartást. Mindezeknek előrebocsátása után azt is meg kell azonban mondanom, hogy az előterjesztés indokolásának azt a részét, amely azt mondja, hogy a főváros közoktatásügye a nemzet ügye és a fővárosi oktatás magasabb színvonalra való emelése az egész ország érdeke: teljes egészében magamévá teszem és ezen az alapon helyeslem, hogy a főváros vezetősége rendkívüli segélyért fordul az államhoz. Szerintem is méltányos és helyes, hogy az állam ezen az alapon hozzájáruljon a főváros iskoláinak rendbehozatalához. Nekünk, a közgyűlés tagjainak, különösen azért is fel kell figyelnünk az oktatásra, az ifjúság átnevelésére, mert az utóbbi hetek fasiszta szervezkedései és aljas orvgyilkosságai

2 az ifjúságra irányítják a figyelmet. Különösen az értelmiségi ifjúság az, amelynek soraiból az orvgyilkos terrorlegények kikerülnek. Különösen az értelmi ifjúság az, amelyhez a szervezkedések szálai vezetnek. A főváros iskolái, legalább is az én tudomásom szerint, eddig még mentesek voltak a fasiszta szervezkedésektől. Egyetlen egy leleplezés sem bizonyította eddig ennek az ellenkezőjét. De kérdezem, hogy nyugodtan karbatehetjük-e kezünket, amikor a szomszéd háza már ég, de a mienk még nem? Bizony nem tehetjük karba a kezünket. Különösen akkor nem, ha a szomszéd háza egyben a mi házunk is. A szomszédos házra is úgy kell gondolnunk, mintha a mienk lenne. A főváros vezetőségének tehát már most gondoskodnia kell arról, hogy a ragálynak a főváros iskoláira való átterjedését megakadályozza. Az elmúlt rendszer bűnös iskolapolitikája hibás abban, hogy erről a kérdésről ma egyáltalán beszélni kell. Az elmúlt rendszer bűnös abban, hogy az értelmiségi ifjúság fasiszta szervezkedésekben vesz részt. Az előttem szóló bizottsági tagtársam már foglalkozott az elmúlt rendszer iskolapolitikájával. Én csak megerősítem azt, hogy a középiskolákban a parasztifjúságnak csupán egy-két százaléka, a munkásifjúságnak pedig csak három-négy százaléka tanulhatott, a főiskolákon pedig még rosszabb volt a helyzet. Az elmúlt rendszer nagyon vigyázott arra, hogy az értelmiség soraiba be ne törjünk. A paraszti ifjúság a maga elesettségében még arról sem gondoskodhatott, hogy saját önálló ifjúsági szervezetei legyenek, különösen saját önálló ifjúsági mozgalma, amely által legalább önmagát nevelhette volna és amely által jogaiért küzdhetett, harcolhatott volna. Ha a parasztifjúság körében volt is valahol ilyen szervezetnek nyoma, ezek legtöbb esetben a fasizmus előretolt bástyái voltak. 2. 1946. június 17-én az Oktogon- (ma: November 7.) téren két szovjet tisztet és egy munkásnőt agyonlőttek. A merénylő egy 17 éves fiatalember volt, akit a Teréz körút 15 sz. ház padlásán holtan találtak. A Szabadság című napilap 1946. április 16-i száma a piarista gimnáziumban leleplezett összeesküvésről adott hírt. Az Új Ember c. katolikus újság 1946 áprilisi számában megjelent a piarista rend budapesti konviktusa igazgatóságának a nyilatkozata, amely beismerte, hogy az intézet vezetősége is felfedte: „az internátusban többfajta lőszeranyag van itt-ott eldugva". Az elszaporodott merényletekre válaszul a belügyminiszter 1946. július 5—20. között mintegy ezer jobboldali szervezetet, köztük számos ifjúsági szervezetet is feloszlatott.