Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

Kővágó József polgármester ismertette a székesfőváros új, miniszteri jóváhagyás alatt álló tanügyi státus-tervezetét, de rámutatott arra is, milyen nehéz viszonyok közt vannak ma a közületek. Mindkét felszólalást gyakran szakította félbe a „ruhát, cipőt, kenyeret!" kórusban való kiáltozás. A Kisgazda Párt nevében Katona Jenő szólalt fel. Bejelentette, hogy a parlamentben is szóváteszi a pedagógusok ügyét. Felszólította a kultuszminisztert, kösse miniszteri tárcáját az elhangzott követelések teljesítéséhez. Buzdította a pedagógusokat, hogy ezentúl ne kérjenek, hanem követeljenek. A Szakszervezetek Tanácsának kiküldöttje, Piros László bejelentette, hogy a fizikai munkások szervezetei teljes mértékben támogatni fogják az elhangzott követeléseket. Ezután rámutatott arra, mit kívánnak a dolgozók a pedagógusoktól. Kállai Gyula a Magyar Kommunista Párt, Bechtler Péter pedig a Szociáldemokrata Párt részéről ígért teljes támogatást. Mindketten hangoztatták azonban, hogy a pedagógusoknak fokozott mértékben kell kivenni részüket az ország demokratikus újjáépítéséből, s ki kell irtani maguk közül a fasiszta mételyt. Ezután a dolgozók iskolája tanulóinak megbízottja mondta el, milyen nagyjelentőségű a demokrácia szempontjából a dolgozók iskolájának felállítása. A tanítást a tanárok ráfizetéssel látják el, hiszen még a villamospénzt sem keresik meg, ha egy délután háromnál kevesebb órájuk van. Óradíjuk mindössze 0,27 centnek felel meg!! Követelte e helyzet gyökeres megváltoztatását. A fővárosi tanulóifjúság kiküldöttjei ismertették a diákságnak a kormányhoz intézett memorandumát. Ebben követelik a pedagógus társadalomnak a reakciótól való megtisztítását, rámutatnak azonban arra is, milyen óriási munkát végzett el a legtöbb nevelő a felszabadulás után. Követelik a pedagógusok fizetésének megfelelő módon való rendezését. Végül dr. Tamás Károly határozati javaslatot terjesztett elő: 1. Követelje a nagygyűlés az illetmények rendezésének a főtitkár által előterjesztett módon, május hó 15-ig való elintézését. 2. Követelje a nagygyűlés, hogy a pedagógus társadalmat érintő sorsdöntő intézkedéseknél, így a mostani leépítéseknél is, a pedagógus szervezetet döntő szó illesse. 3. Kötelezze a nagygyűlés a központi vezetőséget, hogy amennyiben kívánságai teljesítetlenek maradnának, május 16-ig tegyen jelentést, melyik fórumon sikkadt el, illetve bukott meg a követelés. A gyűlés a Szózat eléneklésével ért véget.

2 Bp. Szfóv. Polgm. iratai. I. üo. 4298—1946. Másolat. 2. A polgármesternek a székesfőváros közigazgatásának 1946. évi I. félévi állapotáról szóló jelentése szerint március 1-től az illetményeket minden hónapban emelték, május 31-től heti részletekben fizették, s június 24-től adópengőben állapították meg. Az infláció tempójával azonban az illetményemelések így sem tudtak lépést tartani. A polgármester 1946. augusztus 1-én — a stabilizáció napján — adta ki a 13.500/1946-1. számú rendeletét a székesfővárosi közigazgatási és közoktatási alkalmazottak illetményeinek új megállapításáról.