Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

részéből — nagyüzemekből, gyárakból és hivatalokból — érkeznek hozzánk hasonló kérések, amelyekben felszólítanak bennünket arra, hogy a Nemzeti Bizottságban ilyen és ehhez hasonló határozati javaslatokat előterjesszünk, illetve ezeket képviseljük. Engedtessék meg nekem, hogy két ilyen feliratot, amely határozati javaslat formájában hozzánk érkezett, röviden ismertessek. (Olvassa): „Határozati javaslat. F. hó 12-én a következő határozatot hozta a központi Pályafenntartási Műhely munkássága: Országunk óriási tehertétele a közigazgatásban tapasztalható túlzsúfoltság. Ma minden munkásra két, közigazgatásban levő tisztviselő esik. 1938. évben 110 000 — ma 216 000 köztisztviselő van, ezenfelül 190 000 nyugdíjas. Ezt a tehertételt fenntartani nem tudjuk, de nem is akarjuk. Követeljük a szabotáló és reakciós közigazgatási tisztviselők eltávolítását. A fenti határozatot elfogadta: a közp. pft. műhely összes munkássága. Aláírások." A következő határozati javaslatot a Magyar Vegyipari és Papírneműgyár Rt. munkássága terjesztette elő, ugyancsak hasonló kéréssel, amelyet vagyok bátor a Nemzeti Bizottság elé terjeszteni. Ezek után kérem a tisztelt Nemzeti Bizottságot, szíveskedjék javaslatomat elfogadni. Szentiványi Sándor: Tisztelt Nemzeti Bizottság! A legnagyobb örömmel üdvözlöm a javaslatnak azt a részét, amely az egész határozati javaslatot megindokolja és alátámasztja. Valóban úgy van, ahogyan az előadó bizottsági tag úr mondotta, a reakció az utóbbi időben mindinkább lábra kap és sem a kormányzat, sem a nemzeti bizottságok részéről semminévennevezendő ellenintézkedést nem tapasztalunk. Ugyanakkor azonban kénytelen vagyok hiányolni a javaslatból a végrehajtásra vonatkozó részt. Mert elvileg kifejezni a desideriumot,

4 hogy az adminisztráció a reakciós elemektől megtisztíttassék, másrészt a számon felüli elem leépíttessék: ez mindnyájunk helyeslésével találkozik, a kivitel módozatait nem látom a javaslatban kidolgozva. Nézetem szerint elsősorban arra kellene felhívni a kormányt, hogy a rendszert változtassa meg, mert ha ez a rendszer megmarad, akkor a számbeli elintézés az ügy rovására megy. Az a helyzet, hogy ma még a legegyszerűbb dolgot sem lehet röviden elintézni, hanem csak szobáról-szobára, Ponciustól Pilátusig való szaladgálással. Arra vonatkozóan sem hallottam konkrét indítványt, hogy a reakciós elemeket hogyan válogassuk ki? Mondom erre nézve sem hallottam semmit azonkívül, hogy a szakszervezet legyen képviselve a bizottságban. Ahhoz hozzájárulok, hogy a szakszervezet kiküldöttje a bizottságban képviselve legyen, azonban a szakszervezet képviselve volt az igazoló bizottságokban is és nem látom, hogy az új szervezetben miképpen volna képviselve a szakszervezet. A határozati javaslat erre nem mutat rá és én csak a lehetőséget vetem fel. Semmiképpen sem helyeslem azt, hogy a tisztviselők leépítése — mondjuk — a hivatalfőnökök egyéni elbírálásán múljék, hanem mindenképpen valamilyen szervet kell kreálni, amely megvizsgálja az eseteket és a kontradiktatorikus eljárás útján módot ad arra, hogy a pro- és kontraeljárás szempontjai érvényesüljenek. Röviden összefoglalva: a határozati javaslatnak konkretizálni kellene, hogyan kellene egyrészt ennek a technikáját végrehajtani, másrészt kifejezésre kellene juttatnia, hogy magát a rendszert kellene megváltoztatni, mert ha nem, akkor a csupán 4. Desiderium = vágy.